A Falstaff felújítása Szegeden

Szegedi Nemzeti Színház, 2001. okt. 13.

Az elmúlt szegedi operaévad egyik legsikeresebb produkciója Verdi Falstaffja volt. Egyetlen Ariadne Naxosban-előadás után, a színház zenekarának hollandiai turnéja alatt ismét a Szegedi Szimfonikusok közreműködésével, s négy estén is láthatja-hallhatja a publikum Verdi darabját.

A rendezésről, s jópár szereplőről már beszámolhattunk Olvasóinknak. Gregor József most kissé fáradtabbnak tűnt, érezhetően zavarta a szólam néhány magas állása. Változatlanul tetszett Szolnoki Apollónia Quicklyje, Vajda Júlia Alice-a, Gábor Géza Pistola.

Fordot először énekelte Kelemen Zoltán, impozáns hangi kondícióban, remek színészi játékkal.
Annuska ezúttal Merényi Nikolett. Sajnos a szólam még mindig nincs igazán adekvát kezekben (torokban? bocs\' a képzavarért).
Tenor. Ritka példány a mai operaszínpadon. Most Vadász Dánielnek hívták, friss szerzemény. És nagy ígéret, ebben a voceban ott lehet egy későbbi Kalaf, Manrico, Radames, bár sok csiszolnivalója van még. Főleg a prozódia ("ki nem fagy", "ki nem fugy" a csókból), dehát fiatalember, és emlékezzünk, még Toscanini legendás 1950-es Falstaff-előadásán is igencsak gyenguska tenort hallhatunk Fentonként.

Szeged pár napon belül a második vendégkarmestert mutatta be operadirigensként, ezúttal bizonyos Philippe de Chalendart. Kollégája az Ariadnéban meggyőzőbb volt. Láttam ezt a Falstaff-produkciót Oberfrank Péter és Molnár László irányításával egyaránt - felesleges melléjük ilyen valakit importálni. A zárófúga már gördülékeny volt - ám addig eltelt öt és fél kép...

Végül engedtessék meg néhány szubjektív mondat - lapunk profiljába belefér (ha kedves  Főszerkesztőm másképp gondolja, majd kihúzza, de úgy hiszem, nem teszi, és jelzi, ő "csak" szerkesztő...). Tehát:

Jelen sorok írójának, többszörösen deklaráltan, a Falstaff a legkedvesebb operája.. Immár úgy negyedszázada.

Jelen sorok computerre vetője 1973-ban látta először a darabot, épp, micsoda véletlen, Gregor Józseffel.

Merthogy jelen, satöbbi satöbbi szegedi, mégha egy évtizede, némileg kényszerből (egy sokak számára kellemetlen fráter miatt - a Rienzi a kedvenc operája, többet ne kérdezzenek) zömében külföldön él.

Az egyik szünetben vettem meg a Páholy ("kulturális közéleti lap") legfrissebb számát. Oberfrank Péter zeneigazgatóval olvasható interjú, Janus-arcú - a szegedi társulatot Budapest mellé sorolja, ám "néha az az érzésem, operából túlkínálat van Szegeden", "jó lenne év közben megtölteni a színházat". Pár napja az Ariadnén, s most is közel telt ház volt, tehát van igény Szegeden az operára.

Már javasoltam: ha tehetik, nézzék meg ezt a produkciót. - Ismét javaslom, érdemes!