A Budapesti Csellóegyüttes a Zempléni Fesztiválon

2004. augusztus 14.
Sárospatak, Református templom
Budapesti Csellóegyüttes

Rossini: A sevillai borbély - nyitány (Átirat: Kántor Balázs)
Jean Francaix: Aubade
Offenbach: Emlékezés Giacomo Meyerbeer \"Ördög Róbert\" c. művére - ősbemutató
Grützmacher: Consecration hymn
Rodrigo: Két lovagi mű - ősbemutató
Ravel: Le jardin féerique
Tango Originale (Átirat: Sturcz András)

Az ember dolgozó lányának néha nincs ideje koncertre járni. Jó lett volna akár egy hetet is eltölteni a Zempléni Fesztiválon; gazdag a program, ám most nem tehettem meg, hogy én igazodjam a koncertnaptárhoz.

Ezen az estén a Budapesti Csellóegyüttes gárdáját hallhatta az igen csekély számú közönség.
Volt valami furcsa érzésem a koncert kezdete előtt. Így utólag visszagondolva: mintha sokat vártam volna. Túl sokat?
A különleges felállású együttes rendkívül szép, telt hangzást produkált, ezzel semmi gond nem volt.
Jó, persze néha becsúszott egy-egy intonációs baki, előfordul. Még ez sem lett volna baj.
A gondot számomra az okozta, hogy nagyon unatkoztam. Szép volt, jó volt, de semmi egyéb, sőt, a vége felé egyre inkább úrrá lett rajtam az érzés: \"nem volt ez már?\"

Summa summarum, a műsorválasztás bizonyult csapnivalónak. A közel hasonló ihletettségű darabok egymásutániságát legfeljebb az ellensúlyozta, hogy egy-egy tétel gyorsabb tempóban szólalt meg.
Persze az is meglehet, hogy az utóbbi időben az átlagosnál sűrűbben találkoztam félelmetes nehézségű s épp ezért izgalmasnak tűnő bravúrdarabokkal. A maiak közül egyik sem tartozott ebbe a körbe, még az ősbemutatók sem lógtak ki a sorból.

A hűvös templomban egyébként sem feltétlenül átlagos, andalító zenére vágyik az ember. De most csak ennyi jutott.