Bejelentkezés Regisztráció

Vidéken

A Berlini Szimfonikusok Szegeden

2004-07-20 13:34:00 Heiner Lajos

2004. július 18.
Szeged
Szegedi Szabadtéri Játékok
Berlini Szimfonikus Zenekar
Vez.: Stefan Diedrich

BEETHOVEN: Egmont-nyitány
VI. szimfónia
V. szimfónia
Ráadás: Brahms: V., VI., VII. magyar tánc

Képtelen vagyok objektívan írni erről a koncertről, két okból is.
Pro primo: igazságtalan dolog lenne egy szabadtéri koncert kapcsán egy zenekart megítélni.
Sejtéseim persze vannak. Jó a két fagott, egyáltalán: a fa-, és a rézfúvósok is, ciceregnek a vonósok. Az elsőhegedűs megjelenése, ősz hajkoronája Albert Einsteinére emlékeztet, de az embernek van egy olyan érzése, hogy Einstein jobban hegedült.
Persze, a \"jobban\", vagy a \"rosszabbul\" relatív fogalmak.

Szóval, a vonósok vékonyan szólnak, ez még szabadtéren is egyértelmű, és sokszor nem is együtt - ahogy pl. kiderült az V. szimfónia utolsó tételébe való átvezetés előtti pizzicatóban is. Nem volt ez az átmenet aspera ad astra, bár a hangverseny javuló tendenciát mutatott.
Sok bizonytalanság az Egmont-nyitányban, unalmas II. tétel a Pastoraléban, szünet után egy izgalmasabb Ötödik.

Dicséret a Szabadtéri PR-teamjének. Tele a város gusztusos plakátokkal, e koncertről külön tájékoztató kapható, ingyenesen, szép kivitelben. Az ismertető kitér az Egmont-nyitány az 1956-os magyar forradalom idején betöltött szerepére is.

Kicsit túlzásnak gondolom azonban a \"Berlini Szimfonikusok évtizedek óta az egyik legjelentősebb német nagyzenekar\" kitételt.
Ha az első százat nézzük, persze így van. A Berlini Filharmonikusok, a Gewandhaus zenekara, a Dresdner Staatskapelle, a három nagy müncheni orkeszter, az NDR együttese, a Stuttgarti Rádiózenekar, a Bambergiek, stb. stb. és ismét stb. után.

De ott van a második ok is, és engedtessék meg a szubjektivitás.
Ősszegedi vagyok, már láttam Gregort 1973-ban Falstaffként és még láttam Vaszy Viktor jó néhány vezénylését, ott voltam már Pál Tamás bemutatkozó Figaro-előadásán, és mindmáig utolsó szegedi dirigálásán is, fiatal koromban Bálint Sándor bácsi és Tápai Antal bácsi bármikor felbukkanhatott Szeged utcáin, ők ma már legendák.
Azaz: szeretem ezt a várost, Porlódot (Temesi Ferenc találó regénycíme), a maga provincializmusával, zártságával, s ugyanakkor európai mércével szinte páratlan építészeti jellegével.

Ezt a jelleget - régebben pejoratív töltettel, ma egyre inkább elismerőleg - eklekticizmusnak hívják. S a város \"köszönheti\" (köszönheti? - talán egyre kevesebb a kérdőjel) az 1879-es Víznek, amikor - emlékezetből írom az adatokat - 5458 házból alig kétszáz maradt meg. Ám Szeged főnixként született újjá, ott bizonyítékként a Fogadalmi Templom, Európa egyik legnagyobb, legjelentősebb orgonájával, ott bizonyítékként a Szabadtéri, a francia mintát követő, de nem lekoppintó új városszerkezet, amely még a mai forgalmat is képes elviselni. A Nagy Víz legyőzetett.

Mikszáth tudósított Szegedről anno, Liszt Ferenc adott jótékonysági hangversenyt, Őfelsége Kaiser Franz Josef I. megígérte, hogy \"Szeged szebb lesz, mint valaha\".
Jöttek az európai nagyvárosok, Bécs, Berlin, Brüsszel, London, Párizs, Róma (szigorúan ábécésorrendben citálva őket).
Őelőttük tiszteleg az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. Nyilvánvaló, hogy Szeged számára reménytelen Berlinből a Filharmonikusokat meghívni, gesztus a jóval kevésbé ismert Szimfonikusok iránti invitáció. Szép gesztus, hogy a Szabadtéri és a Színház közös direktora, Székhelyi József köszöntötte őket, szép gesztus, hogy a város polgármestere jelképesen átadta intendánsuknak Szeged kulcsait, egyáltalán, szívet melengető, hogy felléptek.

Amúgy a szegedi publikum a \"klasszikus\" repertoárban (Bach bis Bartók) igényes, az operaelőadások, koncertek általában látogatottak. A Berlini Szimfonikusok hivatalos programját még három ráadás követte, Brahms három magyar tánca, tüzes előadásban, zajos tetszéstől övezve, az persze megint más, hogy tizenévvel ezelőtt a Szabadtéri egy-egy estéje után az ember az (évtized óta zárt, pusztulófélben lévő) Hági Étterembe térhetett be, Rácz Laci szervírozta az étkeket, s a cigányzenekar Brahmsot még több dinamikával, lelkesedéssel játszotta...






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.