1,608 Nabucco a Szegedi Szabadtéri Játékokon
2004. július 25.
Szeged
Szegedi Szabadtéri Játékok
VERDI: Nabucco
A cím az eljátszott és a lejátszatlan kottafejek hányadosára utal, a számítás alapja a Tukey-Kramer statisztikai teszt (világosabban: a kültagok szorzata egyenlő a beltagok szorzatával).
Merthogy az előadást az Abigél II. felvonásbeli áriáját megelőző recitativo után elmosta az eső.
Szeged köztudottan a Napfény Városa, illetve - az EU-csatlakozás utáni új elnevezésével - a Klimaanlagek Landja. Itt ritka, kivételes eset, hogy egy szabadtéri előadás eső miatt marad el. Igaz (egykori atyai jóbarátom mesélte), amikor évtizedekkel ezelőtt a Trubadúrt játszották, s a kórus tele volt, hogy is mondjam, könnyűvérű hölgyekkel, a II. felvonás apácajeleneténél mindig eleredt.
A hölgyek azóta férjhez mentek, ma már tisztes családanyák, nagymamák, ezt a felhőszakadást most nem érdemeltük meg.
Kesselyák Gergely nagyon, nagyon tudatos rendező. Kékszakállúját láttam csak, azt is videóról, meg hallottam más rendezéseiről, legutóbb a pesti Don Giovanniról, képes illusztrációkkal. Õ tudja, hogy a szegedi Dóm színpadán látvány kell, itt nem lehet a Nabuccót úgy megrendezni, hogy partizánok harcolnak Gestapósok ellen. Koncepcióját segíti Rózsa István monumentális díszlete, lépcsősorok, a középső kicsit sréhen a Fogadalmi Templom rózsaablakáig visz, engem, mutatis mutandis, az 1994-es luxori Aidáéra emlékeztetett.
Kesselyák persze ravaszabb annál, hogy csak a \"balról ki, hátulról be, szablyákat a magasba háromnegyedben\" effektusra bazírozna. Egyetlen példa: Nabucco emberei úgy szállják meg, itt-ott beosonva, besomfordálva, bekúszva a színpadot az I. felvonásban, ahogy 1541-ben a törökök tehették Buda elestekor.
Zenei megvalósítás: persze szabadtéren korlátozottan megítélhető. Címszerepben Marco Vratogna (a helyi napilap képaláírását idézve: \"a címszereplő olasz tenorista\"), deklaráltan indiszponáltan, injekciókkal tömve, ezt a Szabadtéri direktora közölte is.
Marina Fratarcangeli szopránja számomra egy feltupírozott lírai hangnak tűnt, de tény, hogy erre a gyilkos szerepre ma gyakorlatilag lehetetlen adekvát megszólaltatót kapni.
Zakariás: Gábor Géza. Jó lenne, ha valaki végre észrevenné, hogy a mai magyar basszusállomány talán legjobbja. Ízlés dolga, hogy ez a kicsit karcos, nem \"átölelő\" színű hang kinek tetszik, kinek nem (ld. még Boris Christoff címszónál), de ez a fiatalember katartikus, kisugárzó, a muzikalitásról, s a messziről is impozáns színpadi megjelenésről nem is beszélve.
A luxus: Kóbor Tamás mint Izmael. Hadd ne részletezzem - csak egy példa, úgy évtizede láttam a darabot Münchenben, az akkori elképzelhető talán legjobb szereposztással, Várady Júlia, Bruson, Nyeszterenko, de Izmael alakítója egyszerűen gyatra volt.
Szonda Éva két évtizede mint Fenena debütált Szegeden, az idő átsuhan rajta.
Papp János jelmezei akár az Antonius és Cleopátrából, funkcionálnak.
Molnár László dirigálásával a zenekar izgalmasan játszott, az I. finálé inkább emlékeztetett Muti, semmint Gardelli koncepciójára.
De nem ezért írtam ezt az egészet.
Bő három évtizede látogatom a szegedi nyári játékokat (ahol, zöldfülűek képzésére, anno Mascagni is dirigálta a Cavalleriat, Cigna, Svéd, Simándy, Ghiuselev, Pally stb. lépett fel), anno a cuclista kögöest (szögedi tájszólás) keretében Nyeszterenko énekelte az Életünket a cárért (anno Ivan Szuszanyin) szólamát, általában az évadonkénti két operabemutató volt a szokás.
Idén egyetlenegyet sem akartak az Illetékesek.
Közfelháborodás, Molnár László csatája, végre itt volt a 1,1608 Nabucco.
Mindkét este abszolút telt házzal (ilyet sem láttam még itt), a premieren tudomásom szerint a lépcsőkön is ültek.
Ma feldobunk egy követ a világon, szabadtéri operát talál el.
De nem Szegeden.
Az eső pusztította előadás másnapján a szegedi sajtóban Székhelyi József, a Szegedi Színház és Szabadtéri Játékok igazgatója gesztust gyakorolt: noha az I. felvonás lezártával rossz idő esetén sincs jegyvisszatérítési kötelezettség, a pórul járt nézők jövőre akciós áron vásárolhatnak ismét belépőt az idei felmutatásával. Merthogy a Nabuccót megint színpadra tűzik.
Azaz, Hölgyeim és Uraim, siessenek, ha látni akarják.
Érdemes.
