Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

young.euro.classic - Mahler kontra Mahler

2003-09-02 09:02:00 Benno

2003. augusztus 18. Konzerthaus Berlin
Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar
Leonidas Kavakos, hegedű
Vezényelt: Ingo Metzmacher

Olivier Messiaen: Les offrandes oubliées (Az elfelejtett áldozatok)
Karl Amadeus Hartmann: Concerto funebre hegedűre és vonószenekarra
Gustav Mahler: V. szimfónia

\"Szép és hasznos az ismeretlen, de azért a nagy neveket szeretjük\". Ez lehetett a berlini közönség mottója, amikor hétfő este dugig megtöltötte a Konzerthaus (pótszékezett) nagytermét: a Fesztivál vendégeinek sorában a kuriózumként ható kelet- és észak-európai zenekarok után a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar következett.

A Claudio Abbado által alapított nemzetközi együttes, élén Ingo Metzmacherrel, a Hamburgi Opera főzeneigazgatójával, nagy feladatra vállalkozott, amikor névadója Ötödik szimfóniáját tűzte műsorra. Bár a Fesztiválon mindig felhangzik egy-egy Mahler-szimfónia (idén is kettő), ám az Ötödiket az elmúlt években a helyi \"nagyágyúk\" használták tehetségük csillogtatására. Legutóbb Sir Simon Rattle tavaly szeptemberi székfoglalóján a Filharmonikusokkal (hatalmas sikert és EMI-felvételt aratva), idén novemberben pedig - folytatva a Staatskapelle Mahler-ciklusát - Daniel Barenboim csábítja a közönséget az általa bevallottan csak módjával kedvelt szerző ezen opuszával. A fiatalok azonban nem ijedtek meg a konkurenciától, s Metzmacherrel együtt (aki szintén Mahlerel kezdte hamburgi működését!) ezúttal is kiváltották a közönség ovációját. A tomboló tapsviharban még egy-egy fúvós korábbi megbicsaklását is elfelejtettük.

Messiaen zenéjét - a berlini templomok gazdag egyházzenei kínálatának hála - gyakran hallhatja a közönség, pár éve pedig a Turangalila-szimfónia volt a favorit a nagy zenekaroknál. Az elfelejtett áldozatok, mint korai mű az érett Messiaent nem kedvelőknél is elismerést aratott kifejező zenei eszközeivel (\"tartalomhoz a forma\"), a jó értelemben vett katolikus programzene rajongóit pedig egyenesen elbűvölte a Kereszt imádása, a Bűn és az Eucharisztia egymásra épülő három tétele.

Köztudott, hogy Metzmacher a huszadik századi zene apostola, de még gazdag repertoárjából is kiemelkedik védence, Karl Amadeus Hartmann. Művei biztosan nem kerülnek be a nagy lemezcégek \"Chill out with...\" sorozataiba, s vékony combú hölgyek sem fogják reklámozni remix változatban. Viszont mindenkit elgondolkoztathat, aki a \"Mit lehetett akkor tenni?\" álnaiv és fatalista \"érv\"-vel mentegeti a fasiszta rendszerrel szembefordulni, vagy legalább elnémulni nem tudó művészeket. Hiszen itt van ellenpéldának Hartmann Concerto-ja, a mély elkeseredettség kifejezése szólóhegedű és vonósok komor párbeszédében. Így is meg lehetett nyilatkozni a 30-as években, \"fajilag nem érintettként\". Akik pedig nem szeretik a politizálást (\"Hier gilts der Kunst!\" - mondaná Wieland Wagner másodállású munkatábor-vezető) azok mindezen mellékgondolatok helyett jó filoszként figyelhették a huszita motívumok, a kelet-európai zsidó dallamok és a polonéz megjelenését.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.