Valami Amerika... - az English National Opera színpadán

Hector Berlioz: A trójaiak - I. Trója bevétele
London, Coliseum - English National Opera
Rendezte: Richard Jones
Karmester: Paul Daniel
Cassandra - Susan Bickley
Aeneas - John Daszak
Ascanius - Victoria Simmonds
Chorebus - Robert Poulton
Pantheus - Iain Paterson Hector szelleme - Pavlo Hunka Priamos - Gerard O\'Connor etc.

Sokak szerint az opera egy nagy múzeum. A rendező feladata pedig csak az, hogy a színpadot \"konzerválja\", és a dicső múlt nagy remekművei ellen vétkezik az, aki egy kicsit is átgyúrja a szerző koncepcióját.
Így az időnként operaházakba is el-eljárogató nagyérdeműt - kevés kivételtől eltekintve - mindig hasonló színpadi kép, hasonló rendezői koncepció fogadja, bármerre jön-megy a nagyvilágban. Ezért ami úgy igazán élményt jelent, csak az énekesek, a zenekar vagy esetenként egy túlélésért éneklő kórus heroikus teljesítménye.

A trójaiak első részének bemutatója zsebre vágott minden muzeális konzervativizmust. A Berlioz születésének 200. évfordulóját ünneplő English National Opera nagyon eredeti, sőt ha őszinte akarok lenni, sokkolóan eredeti rendezésben állította színpadra Trója bevételé-t.

Felgördül a függöny... A háttérben felhőkarcolók nyúlnak az ég felé, közöttük egy lezuhant -vagy lelőtt- repülőgép roncsa füstölög. A kicsit szeptember tizenegyedikei drámai kép kellős közepében önfeledten ünnepel Trója népe, hisz a cudar görögök végre hazahajóztak. Vége a tíz évig tartó háborúnak. A trójai hősök annyira amerikaiak, amennyire csak lehet. Mindenkin laza rövidnadrág, póló és baseball-sapka. Ha nem kellene énekelniük, valószínűleg még rágógumit is rágnának. Cassandra figyelmeztetése ellenére, a hat méter magas óriási falovat egy baseball stadion közepére vonszolják, hogy ott vidám cowboyok és indiánok táncolják körbe. (És mindez ugyanazon a színpadon, ahol pár nappal azelőtt Hovanscsina és a XVIII. századi nagy orosz valóság volt műsoron... A Hovanscsina-élmény még groteszkebbé teszi a látványt.)

A második felvonás elején megjelenik Hector szelleme. A színpad fölötti óriási vetítővásznon pedig John F. Kennedy temetését idéző filmkockák peregnek. Andromache, azaz Jackie Kennedy férjét gyászolja.

Az utolsó jelenet a legmegrázóbb. Miután a \"terrorista\" görögök elözönlötték Trója városát, Aeneas, Ascanius és Pantheus megmeneküléséről értesülő trójai nők egy felhőkarcoló tetején gyűlnek össze. Az antennarengetegben Tróját elpusztító bombákat dobnak le a magasból, majd maguk is a bombák után ugranak. E pillanatban legördül a függöny, és a zenekar rögtön elhallgat. A hirtelen csend az utolsó sokk. Kegyelemdöfés a nézőnek...

Az előadás lelke a Cassadrát éneklő Susan Bickley, aki tisztességesen helyt áll végig, bár a komoly kihívást jelentő szerep olykor kicsit megviseli hangját.
A legtöbb érzést talán Robert Poulton viszi a dalba Chorebus szerepében. Kiemelkedő még Pavlo Hunka (Hector szelleme) erőteljes hangja, drámai kiállása.

A monumentális, feszültséggel teli zenei hátteret Paul Daniel karmester és zenekara jelesen tolmácsolja. A karmester érdeme a zenekar, illetve a kórus által dominált részek közötti hajlékony átmenetek elegáns megoldása. Richard Jones rendezőé és Stewart Laing designeré minden elismerés a rengeteg eredeti ötletért. Nagy várakozással nézünk az opera második részének májusi bemutatója elébe, melyhez Jones színpadi designert cserélt. Anélkül, hogy a két \"apród\" kommunikált volna egymással, ami a darabbal kapcsolatos koncepciójukat illeti.

Aki pedig nem keveredik mostanság a Coliseum háza tájára, február 22-én a Bartók Rádióban meghallgathatja A trójaiak James Levine karmester és Francesca Zambello rendez? által színpadra vitt változatát, Deborah Voigt, Olga Borogyina, Elena Zaremba, Ben Heppner, Dwayne Croft, Robert Lloyd ígéretes közreműködésével - a Metropolitan Operából, Amerikából...