Salzburgi matiné a Mozarteumban

2004. augusztus 29.
Salzburg, Mozarteum

A Salzburgi Mozarteum Zenekara
Diana Damrau - szoprán
Vez.: Ivor Bolton

Jópofa koncertek szoktak lenni szombat és vasárnap délelőttönként a Salzburgi Ünnepi Játékok alatt a Mozarteumban. \"Nagy\" hangversenyre alig egy-kettőre emlékszem az elmúlt másfél évtizedből, azok mind Végh Sándorhoz és a Camerata Academiához kötődtek.

Az ember már benn van a városban fél tíz magasságában. Ilyenkor még a Getreidegassen is végig lehet sétálni. Eligazítok (két nap alatt harmadszor) néhány japán turistát, akik Mozart sírját keresik. Átsétálok a Makartstiegen, valami zseni kitalálta, hogy méterenként elhelyezett hangszórókból más-más zene bömböl, de húsz másodpercenkénti váltásban, vagy épp felhívást hallani, hogy kapcsoljuk ki előadás előtt a mobilt. Amúgy az efféle extravagancia nem idegen Salzburgtól mostanság, pár éve a legkülönbözőbb dizájnú és színű tehénszobrok lepték el a várost, most a Hanuschplatzon, az egyik legforgalmasabb téren invitál középütt pár szék (akarom mondani: szoborkompozíció), kipufogófüst és dudazaj mellett, hogy ülj le, relaxálódj, gondolj Mozartra.

Tehát matiné a Mozarteumban, itt megengedett a nyakkendő mellőzése, a rövid ujjú ing (a tényszerűség kedvéért: az utóbbi időben már az esti rendezvényeken is látni \"laza szerelésű\" zenebarátokat).

A Színigazgató-nyitánnyal kezdődött a koncert, friss, ritmikusan feszes volt az előadás. Aztán a \"salzburgi Haydn\", Johann Michael egy szimfóniája következett. Kellemes, hallgatható darab - és példa arra, hogy már Beethoven előtt is volt komponista, aki nyögvenyelősen fejezte be darabját.

Diana Damrau ma az egyik legkeresettebb koloratúrszoprán. A két Mozart-áriát talán fordított sorrendben kellett volna énekelnie, a Vorrei spiegarvi, oh Dio sztratoszférikus magasságai délelőtt, első számként némi problémát jelentettek számára.
A zárószámként adott Esz-dúr szimfónia (K. 543) kicsit a manapság divatos trendet példázta. Minden perfektül szólt, de \"kopogósan\", és időnként hajszoltan - bitte, a III. tétel tempóelőírása Allegretto, és nem Allegro vagy Presto!

Apropó, Mozart. A koncert után az ember természetesen Frau Mariánál issza meg az obligát Krügeljét, senki nem tudja nála jobban csapolni a Stieglt Salzburgban. Azt a Stiegl sört, amit 1492 óta isznak arrafelé, és dokumentált (látogassák meg a Stiegl-Braurei múzeumát), hogy Mozart is ezt konzumálta. És ha már zene, egy idézet a nagy Leo Slezáktól: \"Az operaéneklésben az a legszebb, hogy az ember úgy megszomjazik, hogy utána pár sör igen jól esik.\"