Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Salzburgból, megkésve

2003-09-17 11:30:00 Heiner Lajos

(Technikai okok miatt az alábbi beszámoló a korábbi salzburgi koncertkritikáknál jóval később jutott el hozzánk. A kedves olvasók - és a szerző megértését kérjük)

2003. augusztus 28.
Salzburgi Ünnepi Játékok, Grosses Festspielhaus
Berlini Filharmonikus Zenekar
Vez.: Sir Simon Rattle

Hát igen.
Sir Simon Rattle most már megengedheti magának, hogy ne Mahlerral, ne Beethovennel, hanem valami szokatlan ajánlattal, XX. századi zenékkel vezesse zenekarát Salzburgban, az Ünnepi Játékokon.
A Játékok a Berlinieknek is külön ciklus szentel, legalábbis jelképesen, merthogy mindössze kétszer léptek fel idén, vezető karnagyukkal.

Az első koncert - megint bosszantóan későn, este fél kilenckor - Bartók Zenéjével indult.
Túl szépen szól ez a zenekar ehhez a darabhoz, dacára minden elismerésemnek inkább Chicago és Reiner.

Utána: szünet.
Tipikus példája a salzburgi agyatlan szervezésnek. Tapasztalatom szerint egy hangverseny, ahol versenymű is megszólal, klasszikusan a következőképpen néz ki:
1. Első zenekari mű (nyitány, rövidebb szimfónia, stb.)
2. Versenymű
Szünet
A \"nagy\" szimfonikus mű.

Ezzel szemben itt a Bartók-darab után jött a pauza, utána kétségbeesett kottacserélgetés, székek átcsoportosítása stb. - a hangversenyt amúgy az Osztrák Rádió \"élőben\" közvetítette -, s következett Ligeti Hegedűversenye.

Nem az én territóriumom, kérem Önöket, nézzék el, hogy az előadásról nem tudok beszámolni.
Nem mindennapi kenyerem (még szárítva sem...) az úgynevezett kortárs zene. De gustibus...
Ám most Ligeti opusa felkavart. Beszámolóm írásakor nincs Internet-lehetőségem, nem tudom, méltatta-e már valaki a Momus oldalain ezt az 1990-92-ben készült darabot. Emlékezetem szerint nem - ha így van, meg kellene tenni, kedves Dauner Nagy István, fogod az adást? (Hát hogyne! a szerk)
Igen, ott van benne Bartók (kinél nem), de azért ez egyéni, újszerű, egyszerűen, gyönyörű.
Tasman Little játszotta a szólót, gyönyörűen (bocsánat a jelző ismételéséért, de nem találok rá más szót, a \"meggyőzően\", \"autentikusan\", \"hihetően\" stb. itt marhaság lenne.

És aztán a befejezés, a Tavaszi áldozás. Megértem, hogy közel egy évszázada a bemutatón miért reagált az akkori és ottani publikum úgy, ahogy. Rattle karizmatikus, ő a Főnök, a zenekar \"taktra\" jár, technikailag minden tökéletes, de ez érdektelen, az egész úgyis megmagyarázhatatlan.
Tudta Rattle, hogy miért nem egy populáris Mozart, avagy Beethoven szimfóniát hozott most magával.
Még ha jövőre nagyon is szeretnék velük egy Mahlert hallgatni.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.