Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Salzburg - Hoffmann meséi

2003-09-01 08:37:00 Heiner Lajos

2003.08.24 (este) - Salzburg, Grosses Festspielhaus
Offenbach: Hoffmann meséi
Neil Shicoff, Angelika Kirschlager, Ruggerio Raimondi, Jeffrey Francis, L\'ubica Vargicová, Krassimira Stoyanova, Waltraud Meier, Marjana Lipovsek, Dan Dumitrescu,Robert Tear
Bécsi Állami Operaház énekkara (karigazgató Rubert Huber) és a Bécsi Filharmonikus Zenekar
vez. Kent Nagano
Rendezte: David McVicar
Díszlet és kosztümök: Tanya McCallin

Ez az előadás zeneileg se nem jó, se nem rossz. A rendezés nem modern, de nem is ódivatú. Fogalmazhatnék úgy is, hogy az egész este jellegtelen, ami persze, így nem lenne teljesen igaz.

David McVicar rendezése egyetlen téren játszódik, a hatalmas, falként szolgáló, szinte egyetlen díszletelem Hoffmann dolgozójának fala. Ebből pillanatok alatt varázsolható velencei palot, kocsma, vagy Antonia betegszobája. Praktikus.

Magában a produkcióban sok érdekes ötlet nincsen. Hoffmann persze egzaltált, alkoholista, drogozó költő, a három női főszereplő figurája is konvencionális, igaz, az Olympia-ária alatt valami ördöngős, villámokat szóró tekerős szerkezettel lehelnek életet a babába. Talán azért fanyalgok, mert még mindig előttem van a Bécsi Opera 1993 decemberi Hoffmann-premierje, Andrei Serban szürrealisztikus, ijesztő rendezése, ahol amúgy Domingo volt Hoffmann. Itt Shicoff. Aki ma valószínűleg a legjobb - amióta a spanyol tenor nem énekli ezt a szerepet. Különc egyéniségéhez amúgy is illik a poéta figurája.

Vokálisan ijesztően kezdett - a Kleinzack-legenda szárazon, préselten került előadásra, arra gondolt az ember, no, itt van lassan a pálya vége. Aztán fokozatosan bemelegedett, talán kissé túl lassan, a velencei képben szólt végre valóban behízelgően, gyönyörű tónussal a hangja. Szóval Shicoff még mindig nagyon jó.

És - számomra meglepően - Ruggerio Raimondi is, akit, be kell vallanom, sosem kedveltem igazán. A hang most csak egy-egy valóban exponált állásnál fáradt és színtelen, de figurában hozza a négyes baritongonoszt.

L\'ubica Vargicová az új koloratúrsztár, a technika, a sztratoszférikus magasságok káprázatosak - a hang színe kevésbé. Nagyszerű volt még Waltraud Meier, a többiek legfeljebb átlagosak. Ahogy a Bécsieket vezénylő Kent Nagano is. Tette a dolgát, egyébként semmi különös, igaz, Offenbach nem a dirigenseknek komponált.

Salzburgban sem fenékig tejfel minden. Shicoff egy vagy két előadást lemondott - nem volt coverje! A rendező játszotta a figurát, és valaki a zenekari árokból, kottából énekelte a szólamot - tessenek elképzelni az esetenként százezer Forintnak megfelelő összegű Eurót fizető publikum felháborodását.

S már jövőre is gyülekeznek az esőfelhők. A Rózsalovag vezénylését sem Kleiber, sem Thielemann nem vállalta - talán majd Barenboim, zajlik a harc a Bécsi Operával egy japán turné miatt, az operarepertoár inkább raritásokból áll majd (Korngold: A holt város című darabja lesz az egyik premier) - de hát majd meglátjuk.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.