Prücsök úr Prágában

2003. december 30. és 2004. január 3.
Prága, Národni Dívadlo
Janacek: Prücsök úr kirándulásai

Jan Vacik - Prücsök úr
Peter Straka - Mazal, Blankytny (Idealista), Petrin
Roman Vocel - Sekrestyén, Lunobor, Domsik
Jitka Svobodová - Málinka, Etherea, Kunka
Jiri Sulzenko - Würfl, Caroskvouci (Csodafény), Konsel (Tanácsos)
Stb.
A Prágai Nemzeti Színház ének- és zenekara, karigazgató Pavel Vanek
Vez.: Sir Charles Mackerras
Kosztüm: Simona Rybáková
Díszlet: Daniel Dvorák
Rendezés: Jiri Nekvasil

Persze, hogy nem bírtam kivárni, megállni.
December harmincadikán késő délután érkeztem Prágába. Hála a Národni sajtóosztályával való remek kapcsolatunknak, tudtam, hogy január elején látom a darabot - mégis irány a pénztár, állójegyet még sikerült szerezni aznapra.
Mindkét este ugyanazzal a szereposztással ment a darab, az interpretációban nem éreztem különbséget, így együtt számolnék be róluk.

Mindenekelőtt: ez az opus Janacek egyik legproblémásabb színpadi műve. Közel tíz évig írta, több librettistát \"elfogyasztott\" közben, valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy néhány illogikus lépés szerepel a történetben, s magyarázza a két rész közötti zenei különbséget is. Jellemző, hogy még konzekvens magyar cím sincs - Várnai Péter (Operalexikon, Zeneműkiadó, Budapest, 1975., 64. oldal) megmarad az eredeti \"Broucek\" névnél, Németh Amadé (Operaritkaságok, Zeneműkiadó, Budapest, 1980., 661. oldal) Prücsökre magyarít. A szereplőknél, ahol tudtam, megadtam a nagyjából a nyelvünknek megfelelőt.
Van, aki a művet a szerző egyetlen vígoperájának tartja, én inkább Jaroslav Vogel véleményét (Leos Janacek - a biography, Academia, Praha, 1997, 231. oldal) osztanám - \"egyik legjellemzőbb, és burleszk motívuma dacára, legkomolyabb alkotása.\"

A szüzsé röviden: Prücsök úr vagy nyolc korsó ser elfogyasztását követően álmában először a Holdra kerül, ahol igazi tökfilkóként viselkedik az ottani fennkölt lények társaságában. Ezután a huszita háborúba cseppen, ahol nem az erény és dicsőség harcosaként ismerjük meg. Számos tortúrán átesve (pl. alig tud rágyújtani szivarjára) boldogan eszmél saját korában.

Nekvasil és Dvorak alapötlete zseniális. Prága Főváros Múzeumában található egy 1830-ból datált Prága-makett - az akkori város minden egyes épületével, a lakóházak, templomok, kocsmák tökéletes másolatával, eredeti színekkel. Ezt vették filmre, s ennek vetítése gyakorlatilag a díszlet alapeleme, hol statikusan (Prücsök úr kiballag a Vikárkából, a Szent Vid katedrális melletti legendás sörözőből, sajnos, ma már csak drága turistalátványosság), ám ha a zene megkívánja, vagy engedi, loholunk, nyargalunk az utcácskákon, erkélyekre mászunk fel, kapukon bújunk át. Érthetően nyugodtabb a II. felvonás, előtérben a Károly-híddal (igen, ez a husziták idején már állt!).

A zenei színvonal méltón reflektál a rendezésre. Jan Vacik - Muti Florestanja a Scalában - figurálisan is hozza a nyárspolgár, e zseb-Falstaff jellemét. Az egész szereposztás egyenletesen magas színvonalú, kiemelném Peter Straka tenorját, ma ritka az ilyen egészséges voce ebben a fekvésben, még ha időnként egy-egy pillanatra forszírozottnak is tűnt, aztán ott van Jiri Sulzenko remek kocsmárosa, hadd ne részletezzem, inkább a dirigensről pár szót.

Bármily meglepő, Sir Charles Mackerras, akit ma - primus inter pares - a világ vezető Janacek-dirigenseként tartanak számon (ott van Gregor és Belohlávek is), életében először dirigált a Národniban. A cseh fővárosban évtizedek óta vendég, de elsősorban a Filharmonikusokkal dolgozott. Nos, bármily jó együttes is a Nemzeti Színház zenekara, nem a Cseh Filharmonikusok, és lehet, hogy Mackerras kissé csalódott volt. Ám épp egy két-három évvel korábbi élményemre emlékezem, amikor a Wiener Staatsoper orkesztere túl szépen játszotta Janacek muzsikáját...

A Prücsök úr kirándulásai nem rendelkezik a Jenufa vagy a Katya Kabanová átütő erejével, drámaiságával. Messze nem is oly népszerű - mutatis mutandis, úgy viszonyul azokhoz, ahogy Verdi Falstaffja a Rigolettóhoz vagy az Álarcosbálhoz. De nagy mű, és ez a prágai produkció zseniális.
Biztos lehet másképp elképzelni, megcsinálni. Jobban aligha.