Prágai levél - Négy nap, négy operaelőadás

2005. szeptember 8.
Állami Operaház
DONIZETTI: Lammermoori Lucia

Lucia: Simona Houda-Šaturová
Edgardo: Tomáš Černý
Raimondo: Ivo Hrachovec
Enrico: Migulangelo Cavalcanti
Arturo: Jan Ježek
Vez. Richard Hein
Díszlet: Jan Dušek
Kosztüm: Josef Jelínek
Rendezte: Anton Nekovar

Cseh, angol és német nyelven lógott a kiegészítés az esti szereposztások táblái alatt: a címszerepet éneklő művésznő indiszponáltan vállalta az előadást.
Ezt alig lehetett hallani. Az I. felvonás áriájának óvatossága, a hang fémes csengése utalt csak rá, aztán egyre jobb és jobb lett, számomra az est felfedezése, jut eszembe, Szegeden lesz majd a télen Lucia, Rost Andrea vállal talán két estét, jó lenne ezt a nagyon jó énekesnőt is e szerepben hallani.

Černý talán a legjobb cseh tenor ma az olasz repertoárban, bámulatos fejlődésen ment át, mediterrán a hang színe, ismét elgondolkodtam, miért nem (vagy csak elvétve) foglalkoztat a Bécsi Opera vendégeket Prágából.
Korrekt Enrico, súlytalan, inkább világos bariton hangszínű Raimondo, a szereposztás leggyengébb pontja.

Tradicionális rendezés, visszafogott, olykor csak jelzésszerű díszlet, a zenekar élén Hein, aki vállán viszi a repertoárt, és Svarovsky főzeneigazgató távozása óta gyakorlatilag a vezető dirigens, a zenekari hangzást (igen telt, precíz), a lendületes tempókat hallva érthető, mindez miért.

* * *

2005. szeptember 9.
Állami Operaház
VERDI: Rigoletto

Mantuai herceg: Nikolaj Višnakov
Rigoletto: Vladimir Chmelo
Gilda: Jana Sibera
Sparafucile: Milan Bürger
Maddalena: Eva Garajová
Vez.: Richard Hein

Emlékezetem szerint többször írtam már erről a Rigoletto-szcenírozásról (313.!! alkalommal került színre), nem fárasztanék senkit azzal, hogy ismét taglalom a rendezést, díszletet stb.
Amúgy sem volt egy sikeres este. A Szverdlovszkból származó tenor mára széténekelte a hangját, présel, erőlködik, karrierje kísértetiesen emlékeztet Darócziéra. Sibera a ház szopránja, Despina, Zerlina, Papagena, Frasquita, úgy tudom, először énekelte Gildát, lehetett volna még várni vele. Chmelo világos hangszínét feledtette - mint mindig - muzikalitása, játéka, jó volt hosszú idő után ismét hallani Prágában a szlovákiai magyar Garajovát. Hein most is meggyőzően irányította az előadást, bár a Viharjelenetet lassúnak találtam.

* * *

2005. szeptember 9. (de., főpróba), 11. (premier)
Nemzeti Színház
JANÁČEK: Jenufa

Jenufa: Dana Buresová (főpróba), Jitka Svobodová (premier)
Laca: Tomáš Černý / Jorma Silvasti
Števa: Valentin Prolat / Aleš Briscein
Kostelnička: Eva Urbanová / Yvona Škárová
Vez.: Jiři Kout
Díszlet: Daniel Dvořák
Rendezte: Jiři Nekvasil

Mea culpa, hogy egy szeptemberi előadásokról szóló beszámoló novemberben jelenik meg - de megmagyarázom.
A Jenufa az az opera, amely emocionálisan leginkább megragad.
Megragad? Legyűr, letipor, darabokra szaggatja a cortexemet, szinte öntudatlanná tesz.

Kétszer láttam a prágaiaknak ezt az új (pontosabban csak ott új, hiszen Dublinban és Rigában már játszották koprodukcióban) előadását, ám annyira megragadott, hogy csak emlékfoszlányaim maradtak. Október végén eredetileg ismét szerepelt a műsortervben, úgy gondoltam, újabb prágai tartózkodásom alatt józanabb fejjel ismét megnézem, hogy írni tudjak róla - de változott a program, elmaradt.

A díszlet sokszor jelzésszerű, de mennyivel közelebb áll Janáček világához, mint a Ház korábbi Ikea-utánzata. Megkapó a zárókép, szinte valami északias ragyogásban tűnik el a színpad végén Jenufa és Laca. Végig valami hihetetlen intenzitást éreztem a rendezésben, illetve a szereplők játékában, óriási egymásnak feszülő szenvedélyeket.

Érdekes módon a főpróba énekesei bizonyultak jobbaknak (Prága jelenleg két legjobb tenoristája együtt!), Kout zenei vezetése kellően szikár és tiszta volt.

Képtelen vagyok részletesebben írni. Az elmúlt bő három évben láttam a Bécsi Opera Jenufáját, a pesti produkciót, az előző prágait és most ezt, itt. (Újjáéledt a Monarchia?) Összességében a mostanira teszem a voksomat. S tudom, hogy kizarándokolok majd Prágába, hogy ismét láthassam.

P. S.: Némi kompenzáció a késésért, mi lesz még idén a Narodniban:
Állítólag nagy siker volt az Aida premierje (több mint ötven éve nem játszották a Nemzeti színpadán), raritásként jön a Görög Passió, Magdalena Kožená először énekel a Narodniban (Mélisande lesz), és Litomyšllal közös majd Smetana Titokja. A Tyn Színházban Dohnányi dirigálja a Don Pasqualét, Melnikkel, Regensburggal együttműködés Veidl Die Kleinstädterje, a Mozart-év előtt tiszteleg az Apollo et Hyacinthus.
A repertoáron lévő darabokról már nem is írok...