Nagysikerű világpremierrel búcsúzik az Óévtől a Royal Opera House

Nagysikerű világpremierrel búcsúzik az Óévtől a Royal Opera House

Nicholas Maw: Sophie választása (eredeti címe Sophie\'s Choice)

Négyfelvonásos opera
Szövegét a zeneszerző írta
Rendezte: Trevor Nunn
Karmester: Simon Rattle

Közreműködik: a Royal Opera House zenekara és énekkara
Karigazgató: Terry Edwards

Szereplők
Narrátor - Dale Duesing
Stingo - Gordon Gietz
Sophie - Angelika Kirschlager
Nathan - Rodney Gilfry
Könyvtáros - Adrian Clarke
Yetta Zimmerman - Frances McCafferty
Zbigniew Bieganski - Stafford Dean
Wanda - Stephanie Friede
Eva - Abigail Browne
Jan - Billy Clerkin
Öregasszony a vonaton - Gillian Knight
Fiatalember a vonaton - Neil Gillespie
Rudolf Franz Höss - Jorma Silvasti
Doktor - Alan Opie
Csapos - Darren Jeffery
Larry Landau - Quentin Hayes

A Sophie választásá-nak förgeteges sikere a Royal Opera House berkeiben is nagy meglepetést okozott. Már hónapokkal ezelőtt elfogytak a jegyek mind az öt előadásra, operarajongók tömege ostromolta a jegypénztárt az utolsó állójegyek reményében.

Már a bemutató előtt is jogosan merül fel a kérdés: mitől lesz egy kortárs operának ekkora sikere a világ legdrágább operaházában?

Egyezzünk meg abban, a siker számos kelléke eleve adott volt: A háttérsztori William Styron 1979-ben ugyanezzel a címmel megjelent bestsellere, melyet világszerte hét millió példányban adtak ki. Aztán 1982-ben következett Alan J. Pakula filmje, mely a Sophie-t játszó Meryl Streepnek megérdemelt Oscar-díjat hozott. Nicholas Maw csak szerényen beállt a sorba, magára vállalva a modern angol opera apostolának szerepét.
Akik színpadra vitték, szintén nagy nevek: A Porgy and Bess-ből ismert két régi cimbora: Sir Trevor Nunn és Sir Simon Rattle, a Royal National Theatre, illetve a Berlini Filharmonikusok éléről. És még egy kis mozaik a teljes képhez: a félmillió fontos költségvetés!

A dream-teamből talán éppen maga Maw lóg ki egy kicsit. Sokak szerint nagyképűség egy négyórás operával kezdeni a karriert. Ahhoz, hogy négy órán keresztül élet és dráma töltse be a színpadot, ahhoz egy Wagner vagy egy Verdi képességei szükségeltetnek. Mi tagadás. Maw még nem tart ott. Az első két felvonás vontatottan is indul. Túl hosszú és túl epikus. Több forrásból is hallottam, Maw valószínűleg rövidesen átdolgozza, jobban összetömöríti a bevezető részt.

Egy ilyen darabot megrendezni is nagy kihívás, különösen amikor tizenhét jelenetben tizenhétszer változik a tér és az idő. Magán a zenén szinte egyáltalán nem érzékelni e változásokat, így a rendezőre és a színpadtervezőre különösen nagy feladat hárul. Trevor Nunn és Rob Howell remekül meg is oldották a házi feladatot, de Simon Rattle is a tőle megszokott csúcsteljesítményt nyújtotta a zenekar élén.

Angelika Kirschlager tökéletesen énekli és alakítja a katolikus lengyel létére Auschwitz borzalamit túlélt, majd Brooklynba menekült Sophie-t. Hangja tisztán csengi be az Operaházat. Emlékezhet megtörve a Holocaustra, lehet szenvedélyesen szerelmes, elnyúlhat az ágyon vagy akár el is tűnhet a színpadról, hogy a színfalak mögül \"olvassa fel\" Stingo-nak írt búcsúlevelét. Egyformán kristálytiszta és csodálatos.

A paranoid Nathan-t és az ifjú, szerelmes írót, Stingo-t alakító Rodney Gilfry és Gordon Gietz is remekül énekelik végig az előadást.
Csakhogy sajnos egy kicsit valóban \"végigéneklik\". Nathan lehetne sokkal paranoidabb, azaz őrültebb, Stingo pedig túl sokáig rejtegeti szenvedélyes szerelmét

Az opera középpontjában a Narrátor áll, azaz Stingo érett önmaga, kinek szerepében Dale Duesing, mint a történet lelkiismerete, szinte az első perctől az utolsóig a színpadon van, és hősiesen helyt is áll. Az ő szavaival zárul a Sophie választása, mely a nehezen induló elejétől eltekintve egészen kitűnő operának bizonyult: