Működő eklekticizmus (Korngold-opera Salzburgban)

2004. augusztus 30.
Salzburg
Kleines Festspielhaus

KORNGOLD: A holt város
Paul: Torsten Kerl
Marietta/Marietta szelleme: Angela Denoke
Frank/Fritz: Bo Skovhus
Brigitta: Daniela Denschlag
Színpadkép és kosztümök: Wolfgang Gussmann
Rendező: Willy Decker
Km.: a Bécsi Állami Operaház énekkara (karigazgató Rupert Huber) és a Bécsi Filharmonikus Zenekar
vez.: Donald Runnicles

Igen-igen vegyes felvágott ez az opera. Kiérezni belőle Puccinit, de Richard Strauss, sőt, Lehár zenéjét is. A szerző mentségre legyen mondva, hogy húszévesen írta a darabot, élete legjelentősebbjét (noha hollywoodi filmzene-komponistaként később biztosan többet keresett).
Álom és valóság mezsgyéjén játszódik a történet. Dióhéjban: a főszereplő, Paul úgy hiszi, a Bruges városába érkező táncosnő, Marie meghalt feleségének a reinkarnációja. Morbid halottkultusz (az Ördög Róbert pokolkeringője is megszólal!) ütközik színházi jelenetekkel, balettel, stb. stb.

A Kleines Festspielhausból állójeggyel nézve egy produkciót nem lehet a rendezés finomságairól tudósítani (a team ezzel debütált a Salzburgi Ünnepi Játékokon), a globalizációra mindenesetre jellemző, hogy az előadás koprodukció a Bécsi Állami Operaház, az Amszterdami Holland Opera és a barcelonai Gran Teatre del Liceu között...

Runnicles (végre kezdik Európában is felfedezni, nekem bécsi Otellója jobban tetszett, mint Soltié Londonban vagy Levine vezénylése a Metben) buja hangzást csalt ki a Filharmonikusokból. Ideális volt úgy vokálisan, mint színészileg Denoke; Torsten Kerl most fáradtnak, mattnak tűnt.

Színpadon először találkoztam az operával - ha tehetem, megnézem majd Bécsben vagy Barcelonában, vagy Amszterdamban.
Aztán a végén egy utolsó pillantás a kivilágított Festungra, rövid látogatás a Hotel Sacherban (az EMI mutatta be Rattle és a Berlini Filharmonikusok új CD-jét), és búcsú Salzburgtól - hamarosan Dvorak és Smetana nyomában járva kell tudósítanom, a Cseh Filharmonikus Zenekar adja 109. szezonjának nyitókoncertjét.