Meghallgatnám újra (Vienna String Quartet, Jasminka Stancul)

2007. október 16.
Bécs
Musikverein, Brahms-terem

Vienna String Quartet
Jasminka Stancul – zongora

MOZART: F-dúr vonósnégyes, K.168
SCHUBERT: c-moll vonósnégyes-tétel
DVOŘÁK: Ciprusok (4., 6., 2., 9., 3., 12.)
PUCCINI: Krizantémok
SCHUMANN: Esz-dúr zongoraötös

Nem sokat haboztam, hogy Bécsben járva elmenjek-e a fenti hangversenyre. A vonósnégyes hangzást általában nagyon kedvelem, s bár a Vienna String Quartet nem tartozik a leghíresebbek közé, a Bécsi Filharmonikusok tagjaiból alakult együttes nem lehet akármilyen. (Egy kis magyarázat az angol név használatához: a műsorfüzetben ugyan a német Wiener Streichquartett elnevezés szerepelt, de saját honlapjukon, és minden CD-jükön az angol név látható, magyarul pedig még nem láttam leírva). A műsor izgalmas, a Schumann-zongoraötös a zeneirodalom legnagyobb remekei közé tartozik.

És a zongorista, Jasminka Stancul? A netről pillanatok alatt megtudtam, hogy a fiatal szerb művésznő karrierje 1989-ben, a bécsi Beethoven Zongoraverseny megnyerésével indult, azóta a leghíresebb zenekarok, karmesterek, kamarapartnerek sorával lépett fel. Annakidején elkerülte a figyelmemet, de már Budapesten is járt, 2006 márciusában a Bécsi Szimfonikusokkal (vez. Fabio Luisi) játszotta Beethoven C-dúr zongoraversenyét. Két recenziót is találtam a neten, az egyiket a Muzsikában (Csengery Kristóf), a másikat a Momuson (BaCi). A Muzsika szerint „játékában minden a helyén van, (...) valami azonban hiányzik belőle: a személyiség, vagy merészebben fogalmazva, a lélek”, a Momus beszámolója viszont kifejezetten lelkesedik: „Abban nem vagyok biztos, hogy zenei elképzelései mindenben maradéktalanul megegyeztek Beethovenével. De abban igen, hogy meggyőzte volna a mestert a maga igazáról. Nem hagy kétségeket a hallgatókban. Magabiztos, virtuóz, rendkívül intelligens zenész.” Még ellentmondásosabb a két zárszó. A Muzsikában: „Kétségtelenül mutatós zongorázás ez – bennem azonban nem ébresztett vágyat az újbóli találkozásra”, a Momuson pedig: „Reméljük, jön még hozzánk vendégségbe.” Ezek után mit lehet tenni? Gyorsan elmenni – és meghallgatni!

A korai – s alig több mint tíz perces – Mozart-kvartett intim hangulatú második tételének megkapó előadása már jó koncertet sejtetett, a megrendítően zaklatott Schubert-tételben pedig a vonósnégyes drámai megjelenítő erejét is megismertük.

Dvořák 1865-ben írta meg 18 dalból álló, Ciprusok című dalciklusát. A Gustav Pfleger-versek megzenésítésével tanítványa, Josefína Cermáková iránti viszonzatlan szerelmét énekelte meg (később a hölgy húgát vette feleségül – hmmm, ilyen már más zeneszerzővel is előfordult...). Jóval később, 1887-ben kiválasztott a dalok közül tizenkettőt, s ezekből vonósnégyes miniatűröket készített. Megvallom, először hallottam a kis darabokat, s bizony a cseh mester nem győzött meg arról, hogy a dalok vonósnégyesre termettek. Még leginkább a harmadikként előadott (amúgy második), tipikus szlávos-dvořákos tétel nyerte meg tetszésemet, de egészében véve azt hiszem, a kvartett dicséretére szolgál, hogy csak hat darabot szólaltattak meg a tizenkettőből...

Puccini Krizantémok című darabja sokszor hallható, olykor vonószenekari átiratban is. A többnyire borongós zene számos pontján a Manon Lescaut világát előlegezi meg. A Vienna String Quartetnek sikerült úgy feltárnia a mű minden szépségét, hogy közben játékuk nem vált szirupossá, érzelgőssé.

A hangverseny csúcspontja, a Schumann-zongoraötös a szünet után következett. Igazi kamarazenét hallottunk, érződött, hogy a Vienna String Quartet és Jasminka Stancul rendszeres partnerek. Nem egy vonósnégyes és egy zongorista, hanem öt teljesen együtt játszó, élő, lélegző muzsikus ült a pódiumon! Pedig abban az „eszeveszett” tempóban, amivel a Scherzót játszották, a teljes összhang megteremtése nem lehetett könnyű feladat. A csodálatos szépségű gyászindulóban pedig Stancul kiváló billentéstechnikáját is megcsodálhattuk. (A zongoraszakértők kedvéért: a szemlátomást nagyon új hangszer oldalán a Fazioli márkanév virított.)

A közönség ovációját a zenészek a Dvořák-zongoraötös Scherzo tételének felszabadult, kifejezetten virtuóz előadásával köszönték meg.

S hogy visszatérjek az iromány elején taglalt kérdésre: ez a koncert után én nagyon szívesen, bármikor újra meghallgatom Jasminka Stancult.