Mediterrán Bájital a zord Dániában
Koppenhága - Királyi Opera
DONIZETTI: Szerelmi bájital
A Koppenhágai Operaházat nem sorolhatjuk a világ vezető dalszínházai közé. Maga az épület ugyan elragadó, valamikor akkoriban épült, mint a mi pesti Operánk.
Donizetti Szerelmi bájitalát láttam - megragadó előadásban. Mindenekelőtt egy felfedezés, a tenorista, bizonyos Octavio Arevalo. Láttam Nemorinót Pesten, a fénykorában lévő Luigi Alvával, Bécsben a veterán, de még mindig emlékezetes Alfredo Krausszal, meg a világhírnevet már kóstolgató Alagnával, avagy a Metropolitanban Jerry Hadleyvel és Stanford Olssennel - de a számomra ismeretlen Arevalo alakítása szinte elhomályosította nagyhírű kollégáik emlékét. Mindenekelőtt egy tenorista, aki tud játszani, mozog a színpadon, komédiázik, vagy épp igazi, elkeseredett szerelmes. A hang is nagyszerű, hajlékony, van vivőereje, fénye. Azért megvan annak az oka, hogy mégsem tartozik az abszolút első osztályba - szinte mindent mezzoforte felett énekelt, pianokisérleteinél a voce \"hátraesett\", s egy-egy magas hang kellemetlenül forszírozottnak tűnt - utóbbiról bájos és tipikusan nagyonszőke dán hölgyismerősöm, Nicoline elmondta, tudomása szerint inkább pszichés okai lehetnek (hiába, mégis egy tenoristáról van szó...)
Adinaként a fiatal, karcsú, a galériáról is kivánatos Djina Mai-Mai (igen, a szereposztás alapján így hívják) lépett fel - a magas hangok kissé élesebbé válnak nála, egyébként ideális volt a szerepben. Kellemes Belcorét hallottunk Johan Reutertől. Sajnos, csalódást okozott Tomas Tomasson mint Dulcamara. Nem tudom, hogy az ő ötlete volt-e, avagy a rendezőé, de színpadi megjelenésekor egy roggyant, másnapos, deliráló krónikus alkoholistát láthattunk. Dulcamara nem ez - és Tomasson a későbbiekben a konvencionális szerepformálást hozta. A hang inkább bariton, ami nem lenne baj (a basszbaritonokat a Belcorétől való élesebb megkülönböztetés végett preferálom) - de nem jelentős. Lehet persze, hogy Gregor József páratlan Dulcamarája után bárki máson fanyalognék. Mike Ashman rendezése tradicionális, jópofa, a díszletek kissé északiak, leginkább az IKEA elemeire emlekeztetőek.
Élvezetes este volt - egyetlen igazi szépséghibával. Bizonyos Mr. Greenwood dirigalt. A látottak-hallottak alapján a Woodear vagy Woodhand név találóbb volna.
