Luisa Miller - koncertszerű előadásban
1999. május 13. - Barcelona, Palau de la Musica
VERDI: Luisa Miller
(koncertszerű előadásban)
Nemcsak a könyveknek, az operaházaknak is megvan a maguk sorsa - előszeretettel esnek tűzvész áldozatává. Így járt a Gran Teatre del Liceu, Barcelona híres, múlt században épült operája is, 1994-ben a lángok martaléka lett. A tervek szerint idén októberben nyit majd újra, az előadások dátuma, szereposztással már elérhető, ám az épület, legalábbis kívülről még igen vigasztalanul mutat. A Palau de la Musica Catalana adott így helyet Verdi Luisa Millerjének - kényszerből hangversenyszerű előadás keretében. Maga a koncertterem szinte nagyobb élményt jelentett, mint a zenei esemény. Pedig papíron minden jól mutatott. A címszerepben Kallen Esperian, a neves szoprán, Rodolfoként az amerikai Neil Shicoff, beugróként Vladimir Chernov, s Frederica szerepében Obraztsova.
Csakhát. Esperian hangja bántóan tönkrement, töredezett, kiegyenlítetlen, csak az utolsó felvonásban produkált néhány valóban szép pianót. Shicoff ma az olasz és francia repertoár egyik, ha nem a vezető tenoristája - Bécsben ebben az évadban az Ernani címszerepét kapta meg premierként, a következőben pedig a Zsidónő Eleazárját fogja énekelni. Egészséges, intakt voce az övé, de hiányzik belőle egy Pavarotti, egy Domingo mediterrán színe. Chernovnál már évekkel korábban is megfigyelhető volt, hogy fájdalmasan korán túljutott pályája zenitjén, baritonja szárazabb lett, az est elején valamiféle bántó karcos mellékzöngével. Obraztsova? A hetedik X felé tartva (ha nem csal emlékezetem) félhangonként kapkod levegő után, de még mindig robusztus, őserejű, böhöm nagy a hangja. A kisebb szerepekben adekvát teljesítményeket hallottunk, ez mondható el a dirigens Frederic Chaslinról is. Szcenírozott előadás biztos többet kihozott volna a művészekből.
Így maradt egy élvezhető, de felejthető este - és a vágy, hogy mikor szólal meg ez a Verdi-opus Magyarországon. Jó zene, mégha a \"gályarabság éveiből\" való is.
