Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Jövőre duplázva?

1999-01-04 15:51:00 Heiner Lajos

Bécs, Neujahrskonzert, 1999 január 1.

A TV-közvetítés negyvenedik évfordulóját ünnepelte, 35 országban élvezhették, Lorin Maazel pedig épp tizedszerre állt a zenekar élén. A koncertet "nem látó" helyről, a jobb orgonabalkonról kisértem figyelemmel (az egyik népszerű osztrák napilap a hatoslottón elért telitalálatoshoz teszi hasonlóvá azt a szerencsét, ha valaki bejut az év első napján a Musikverein aranyozott nagytermébe - ez persze biztos túlzás, de a jegyigénylésről majd később). Az akusztika itt kifogástalan, s úgysem lehet szavakat találni arra a hangzásra, amit e testület produkált. A Filharmonikusok talán a világ legjobb zenekara - tud lenni, ha akar (idén nyáron Salzburgban a Gielen vezényelte Fidelióban a Leonóra-ária alatti kürtszólam baki nélkül szólalt meg - köztudott, hogy a technikai perfekcióért fanatikusan küzdő Toscanini is elnéző volt, ha e helyen a kürtösök hibáztak. Ugyanakkor pár nappal később, exponált szombati filharmonikus koncerten a Zarathustrát dirigáló Janssonst féltettem, nehogy megkapja második szívinfarktusát a darab indítasakor elkövetett elemi rézfúvósgikszer miatt...)

\"Die

Engedtessék meg egy szubjektív megjegyzés: ezt a zenekart csúcsformájában hallgatva úgy éreztem, mintha szememet lehunyva valahol ott ringatóznék a hátamon a terem levegőjében, a széksorok felett. Maazel kétségkívül sokat fejlődött Johann Strauss & Co. muzsikájának dirigálásában. A valcerek változatlanul "kopogtak" egy kicsit, de figyelemreméltó agogikai megoldások kisérletéről tett tanúságot. Hegedűjátékáról pedig malíciózus vélemény lenne azt mondani, hogy egy Jascha Heifetz veszett el benne (de szerencsére örökre...) A nagy Johann Strauss-karmesterek kora azonban leáldozott. Kevéssé ismert, hogy Felix Weingartner nevéhez kapcsolódik a Bécsiek első olyan koncertje, melyen csak a Valcerkirály kompozíciói hangzottak el (1925 októbere). Weingartner és az együttes viszonya sose volt ideális - az Eroica és a Kilencedik szimfónia máig felülmúlhatatlan felvételei például kifejezetten ellenséges hangulatban születtek - de a karmester más zenekarokkal készített lemezei alapján volt affinitása a könnyebb muzsikához is. Clemens Krauss volt aztán az első, aki konzekvensen szívügyének tekintette e repertoárt. Salzburgban, 1929-ben vezényelt először teljes Johann Strauss-koncertet, az első "igazi" Újévi Koncertekre (igen, így, többes számban) pedig 1939 december 31-én illetve 1941 január elsején került sor. 1946-47-ben Krauss háborús tevékenysége miatt Josef Krips állt az ünnepi alkalomkor a pódiumon, majd a pálca visszakerült Krauss kezébe. Hirtelen halálát követően, hosszas vita után 1955-ben jelent meg az a tipikus gemütlich osztrák úr, kezében elmaradhatatlan hegedűjével a zenekar előtt, aki aztán negyedszázadon magát az Ünnepi Alkalmat jelentette. Emocionálisan túlfűtött, felejthetetlen órák voltak ezek - hangfelvétel őrzi, ahogy egy alkalommal a nyilván erősen megindult Willy Boskovsky a Kék Duna-keringő előtt "ein glückliches Neues Jahr, a Merry Christmas" beszólással arat derültséget. S szimbolikus, hogy Boskovksy utolsó újévi fellépésén készült a Decca/London cég első digitális felvétele (érdemes meghallgatni: technikailag, műveszileg perfekt, ha egyetlen szemelvényt kellene kiemelnem belőle, a Jagd-polka lenne, ismétléssel). A Staatsoper főzeneigazgatójává kinevezett Maazel első január elsejei fellépése katasztrófa volt (a TV-közvetítés balettbetétei alatt még a Boskovsky-érából választottak hanganyagot, ott különösen szembetűnő volt a különbség). 1987 kivételes évnek számított: Herbert von Karajan életében előszőr és egyetlenszer dirigálta e hangversenyt. Az utolsó pillanatig kérdéses volt a nagybeteg Maestro fellépése, Abbado vele együtt tanulta a műsort. Karajan láthatóan fájdalmakkal küszködve irányította az együttest, hogy aztán észrevehetően (és egy későbbi nyilatkozata alapján megerősítve) a Strauss-muzsika gyógyító hatása csillapítsa kinjait. A Neujahrskonzert számára még két Stefan zweigi "Sternstunde" adódott: 1989 és 1992, Carlos Kleiberrel. És itt megint nem tudom megállni, hogy objektív legyek: utóbbit állóhelyről végignézve - hallgatva - csodálva - gyönyörködve mindmáig legnagyobb koncertélményemnek tartom. A Filharmonikusok fennállásuk másfélszázados évfordulóját ünnepelték akkor, nyitószámként persze az alapító Nicolai Windsori víg nők nyitányával. A darab gyors része előtti fafúvós staccatónál, ahol minden karmester vért izzad, míg valahogy ki akarja taktírozni s persze sosincs igazán "együtt" a részlet, Kleiber csak egy óriási ívet rajzolt le pálcájával. Minden tökéletesen perfekt volt. S egyáltalán: rádöbbentette az embert arra, hogy ezeknek a daraboknak nemcsak dallama van, hanem esetenként nagyon komoly struktúrája is. Sajnos, a lombrosói teóriát igazoló Kleiber valószínűtlen, hogy még egyszer a pódiumra lép az Újév első napján.

\'93 óta a "Három M", Mehta, Maazel és Muti váltja egymást, több-kevesebb sikerrel. De hogy is lehet jegyhez jutni? A koncertet megelőző év első postájával (azaz a 2OOO. január elsejeire a most január 4-én beérkezettel) kézbesített megrendelések közül sorsolják ki a szerencséseket. És sorry, no e-mail wurde akzeptiert. Az Újévi Koncert valójában három hangversenyt jelent, ugyanazzal a műsorral. December 30-án a Bundesheer számára játsszák el, a szilveszteri afféle nyilvános főpróba (természetesen ugyanolyan, esetenként ötszámjegyű helyárakkal, Schillingben!), majd jön a TV által is közvetített, klasszikus esemény. Az orkeszter most azt tervezi, hogy jövőre mindezt "megtoldja" még egy koncerttel. A Bécsiek, hiába a világ legkonzervatívabb zenekari testülete, egyébként is kénytelenek alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, á la Három Tenor: ifjabb Johann Strauss halálának századik évfordulóját kihasználva szabadtéri Strauss-hangversenyek sorozatát indítják meg. A Mehta által dirigált májusi bécsi szólistája Carreras mellett Rost Andrea lesz. Berlinben, a Brandenburgi Kapunál és Párizsban Harnoncourt debütál ilyen minőségben, Szent Pétervárott Valery Gergiev, Londonban pedig bizonyos Placido Domingo... Panem (a közismerten "nagyétvágyú gázsijú") muzsikusoknak és circenses a nyilván hálás publikumnak? Az Újévi Koncert prostituálódása? Vagy egyszerűen haladás a korral? Egy biztos: Újévi Koncert akkor is csak egy lesz. Az, ahol a publikum minden tagja a Radetzky-mars elhangzása után elvisz egy-egy szál virágot emlékbe a termet díszítő csodálatos virágkölteményekből.
Az én vázámban most egy gyönyörű kála áll.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.