Újévi koncert Fiuméban a Verdi Színházban – avagy Szilveszteri hangverseny Rijekában a HNK Zajc Színházban

Újévi koncert Fiuméban a Verdi Színházban – avagy Szilveszteri hangverseny Rijekában a HNK Zajc Színházban

2021. december 30.

Ez nem szemantikai pleonazmus, avagy tautológia (remélem...). Rijeka "lánykori" nevét szinte mindenütt feltüntetik, együtt a maival. A jelenlegi színház már a harmadik a városban. Az elsőt 1765-ben (!) emelték.

A jelenlegi épület, természetesen, Fellner és Helmer műve, mint a Monarchia majd' összes színházáé.

Külseje és nézőtere impozáns - a mennyezeti freskók részben Gustav Klimt munkái - a társalgó, folyosók kicsit szűkösebbek, az ember valami olyasféle kettősséget érez, mint a Bolognai Operában.

A színház, hasonlóan a Prágai Állami Operaházhoz, számos nevet viselt. A kezdeti Teatro Comunale elnevezést 1913-ban a Verdi Színház titulus követte, A II. világháború után Nemzeti Színház lett. Jelenleg a legjelentősebb horvát komponista, Ivan Zajc nevét viseli. Az ő szerepe Erkel Ferencéhez, leghíresebb operája, a Ni k ola Subic Zrinski pedig a Bánk bánhoz hasonlítható.

S miért volt "szilveszteri" és egyúttal "újévi" a hangverseny? Mert háromszor eljátszották december végén s egyszer még január 3-án is.

Bevallom, azért vettem jegyet, hogy láthassam az épület belsejét is. Hiszen egy - Szegednél kevesebb számú lakosú - ötvenvalahány tagú zenekarától túl sokat nem vártam.

S egyfajta csoda történt. A balkonon kaptam helyet, a ház szinte teljesen tele. Belépéskor oltási igazolás ellenőrzése, mindenkin végig maszk. Ez kicsit persze deprimáló volt, de talán mégsem annyira, mint a félházas bécsi koncert - amúgy érdekes koincidencia, mindkét esemény az 1001 éjszaka elnevezést viselte.

A műsor mítoszok és tündérek világába repítette a publikumot Elsőként Sibelius En sagaja csendült fel - a kísérő információ szerint azért, hogy gondolatainkat átrepítse az Óévből az Újévbe.

Ezt Carl Nielsen Aladdin-szvitjének három tétele követte. Banális-triviális zene, noha az orkeszter lelkesen játszotta - itt mindenki fullon muzsikálhatott. Különösen emlékezetes maradt az öreg, szemüveges, köpcös üstdobos, látható-hallható élvezettel püfölte hangszereit, féltem, beszakad a mennyezet. Itt nem a dzsinn szorult be a lámpásba, hanem egy 424-es gyorsvonati gőzmozdony. Szerencsére a "muzsika" hamarosan, egy óriási össz-zenekari böffentéssel kimúlt, és következhetett a Polovec táncok.

A pauzában, kedves gesztusként, a publikumot egy-egy pohár borral vendégelték meg.

A szünet utáni első szám Rimszkij-Korszakov Seherezádé-szvitjének nyitótétele volt, majd - kicsit "kilógva" az este tematikájából - a Lohengrin I. felvonásának előjátéka hangzott fel.

És zárásként jöhetett ifjabb Johann Strauss muzsikája, induló-polka-keringő egyvelege, természetesen a Tausend und eine Nacht-walzer, és a klasszikus két zárószám, a Kék Duna-keringő és a Strauss-papa Radetzky-marssal. Utóbbit, ritka!, a tomboló közönség megismételtette.

Mint írtam, a zenekar létszáma alig több, mint félszáz - ám egy remek, hibák nélkül játszó együttesről van szó.

Élükön egy fiatal dirigenssel, bizonyos Valentin Egellel.

Fantasztikus muzsikus. Hihetetlen mozgáskulúrával, katartikus kisugárzással - a Wagner-darabban teltebb vonóshangzást kívánva bal tenyerét csak felfelé fordította, és a hang rögtön fényesebb, dúsabb lett. Sokat mozog, de nem pozőr.

Ez a koncert számomra nagyobb élményt jelentett, mint a "Három M" - Maazel, Muti, Mehta - sok dögunalmas bécsi Neujahrskonzertje

Egel ötödik éve vezeti a rijekai operaegyüttest és zenekart. Ahol a repertoáron a Tosca, Parasztbecsület, Dido és Aeneas, a Pillangókisasszony és a Varázsfuvola áll, ahol Prága egyik ünnepelt vendége, Maida Hundeling adott októberben estet, ahol évek óta megrendezésre kerül a Zinka Milanov Énekverseny.

Egelről sokat fogunk még hallani, akár egy újabb Dudamel lehet.

És még csak 27 éves...

A közel háromórás esemény után megittam egy korsó Grimbergent. A Korzón lévő kedves sörözőben széles mosollyal üdvözöltek a csaposlányok - előző este már megfordultam itt. Elmerengtem - ismét elment egy esztendő, élményekkel, betegségekkel, halottakkal.

A Grimbergen volt Gregor Jóska kedvenc söre, amikor a Flamand Operában énekelt, akkoriban én is Belgiumban dolgoztam. Legurítottunk együtt pár sört - ő Grimbergeneket, én Orvalt.

S irány szállásom, a Hotel Continental. Az 1888-ban épült patinás, elegáns szálloda ma már műemlék, a tengerre néző ablakaival, remek konyhájával.

Szeretem a Rijekai Színházat, nagyszerű zenekarával.
Szeretem Rijekát.
Szeretem az Isztriát.

Imádom az itt szinte tapintható Monarchia-fílinget.