Játék határon innen és túl (Woerterseeclassics fesztivál Klagenfurtban)

2007. június 1.
Klagenfurt
Konzerthaus

Szlovák Filharmonikus Zenekar
Elena Denisova - hegedű
Vez.: Peter Feranec

BRAHMS: D-dúr hegedűverseny, Op.77
DVOŘÁK: D-dúr szimfónia, Op.60, Nr.6

***

2007. június 3.
Klagenfurt
Konzerthaus

Gustav Mahler Ensemble

MAHLER: a-moll zongoranégyes
WEBERN: Négy darab hegedűre és zongorára
BERG: Zongoraszonáta, Op.1
WOLF: Dalok hegedűre és zongorára (Elena Denisova átiratai az olasz daloskönyvből)
BRAHMS: g-moll zongoranégyes, Op.25

Idén június 1. és 5. között hatodik alkalommal rendezték meg a Woertherseeclassics fesztivált. Az ötnapos koncertsorozaton elsősorban öt szerző, Berg, Mahler, Brahms, Wolf és Webern műveiből válogathattak a hallgatók, de Grieg, Haydn, Mozart és Dvořák is helyet kapott a programban. A fesztivál az előadókat tekintve nemzetközi, a városka mind belföldről (Volksoper Symphonieorchester Wien, Jess Trio) mind pedig külföldről (Joachim Kjelsaas Kwetzinsky, Szlovák Filharmonikusok) vendégül lát művészeket.

Elena Denisova szervezőként és hegedűművészként is oroszlánrészt vállalt a fesztivál megrendezésében. Az esemény honlapjának tanúsága szerint a korábbi fesztiváloknak, és ennek az ideinek is ő a lelke, az egyik fő mozgatórugója. Június 1-jén, az első koncerten nemcsak a megnyitó beszédet hallhattuk tőle, hanem a Szlovák Filharmonikus zenekar kíséretében a Brahms-hegedűversenyt is, 3-án pedig a Mahler Ensemble tagjaként vált főszereplőjévé egy többszerzős estnek.

A nyitókoncert erősen kettős-arcúra sikeredett. A beszéddel semmi baj nem volt, a hegedűjáték azonban némi kívánnivalót hagyott maga után. A Szlovák Filharmonikusok zenekari bevezetője még magában hordozta egy jó előadás lehetőségét. A szép, egységes zenekari hangzást ekkor még csak a karmester, Peter Feranec igyekezett elrontani néhány enervált, zeneietlen mozdulattal. Elena Denisova tördelt értelmezése azonban végleg megbilincselte az együttes elképzeléseit. Mondhatnánk kissé szépítve, hogy a hölgyet elragadta az érzelemvilága, de sokkal inkább arról van szó, hogy a megszólaló zene a technikai hiányosságok rabszolgájaként funkcionált. Denisova merev karja minden erőt nélkülöző csapkodássá változtatta Brahms energikus akkordtöréseit, a lírai részeket pedig a nagy elődöktől teljesen céltalanul, minden egységteremtő elvet nélkülözően összegyűjtögetett átvételek tették szomorú egyveleggé. A kameramann és a fotós rendkívül látványos és zajos felvételkészítése sokat nem osztott-szorzott a hallottakon, inkább csak némi mulatságos színezetet adott a színpadon történteknek.

Ezek után csak Johanna szép írása tartotta bennünk a lelket, hogy a nem olyan régen nálunk járt zenekar önmagában itt is remekel majd.
Remekelt is. Ahogy Budapesten a Moldvában és az V. szimfóniában mutatták meg az igazi szláv hangzást, úgy a Wörthi-tónál a VI. szimfónia hozta felszínre a zenekar tényleges tudását.
Az együttes és a szólista közötti különbség égbekiáltó volt. Az egyik a művészek földjéről származott, a másik a lelkes laikusokéról.

A \"Woertherseeclassics Fesztivál\" helyszíne Klagenfurtban

Ezek után érthető, ha két nappal később egy kis tartással készült az ember Denisova újabb fellépésére.
A befejezetlenül, mindössze egy tétellel hátrahagyott Mahler-műben a rossz emlékek miatt még inkább Denisova hamisságára, a sajnos semmiféle szórólapon meg nem nevezett brácsás hölgy haloványságára és a szintén anonim zongorista testetlen, csapkodós fortéira figyeltünk.
A Webern-darabocskák azonban kezdték oszlatni a két nappal előbbről maradt negatív érzéseket. A rengeteg finomság, a pillanatnyi hangulat- és dimenzióváltások tűnékeny mívolta valóban az egészen elvont, egyéni térben és időben gondolkodó Webernhez kalauzolták a hallgatóságot.

Azzal viszont sajnos nem szolgálhatok, hogy ki volt az, aki ezen a koncerten a művészek földjéről származott. Ugyanis az ismertetők azt a fiatalembert sem nevezték meg, aki a Berg-zongoraszonátát játszotta, mégpedig zseniálisan. Teljes egység a hangszerrel és a nem is olyan egyszerű művel. Bergnél az atonalitás az utóromantika hangeufóriájával párosulva egy szövevényes, a fül és az agy számára viszonylag kevés támpontot nyújtó zenét alkotott. Profi előadása endkívüli technikai tudást, koncetrációt és egységteremtő képességet igényel. A fellépő zongorista mindezen tulajdonságok tökéletes birtokosa volt, úgyhogy annál is inkább sajnálhatjuk kilétének homályban maradását.

Denisova Hugo Wolf dalaiból készített hegedűátiratai a Webern-művekhez hasonlóan kis hangulatok, de ezúttal egy mindannyiunk számára jól ismert miliőbe ágyazva. A szövegek természetesen prózában azért elhangzottak, és - ha nem is sikerült tökéletesen, de - a játékmód is törekedett a dalokban megszokott, az egyes szavak jelentését visszaadó árnyalt artikulációra. Denisova itt úgy játszott, mint aki nemcsak azt tudja, mit akar, de a saját korlátait is nagyon jól ismeri. A kettő ötvözéséből pedig létre tud hozni egy értékelhető produkciót.

A Brahms-zongoranégyesre is igaz volt ez utóbbi megállapítás, itt azonban volt még valami, ami egészében változtatta meg a produkciót. Denisova feléledt, és a próbákon létrejött darabot egy kis lendülettel fűszerezte meg. Irányított, ezt a kisebb együttest láthatóan már minden gond nélkül, sőt kiteljesedve, a többiek pedig hallgattak rá és felszabadultan, mégis ésszel muzsikáltak vezetése alatt.

Denisova ebben a zongoranégyesben élt igazán. Egy hegedűverseny összetettsége, a Szlovák Filharmonikusok természetes összeszokottsága, vagy az olasz fiatalember önmagától létrejövő muzikalitása számára elérhetetlen. De egy kis, saját csapat irányításakor megjelennek amúgy halovány szárnyai, és hirtelen minden elkezd működni a kezei között.
Reméljük, egyszer teljes egészében felismeri saját korlátait, és megmarad önnön határain belül, a Mahler Ensemble biztonságos keretei között.

És azt is reméljük, hogy a Wörthi-tó partján megrendezett kis fesztiválon is szép lassan, évről évre haladva kiküszöbölődnek majd a rendezés hiányosságai.
Hiszen igen szép gondolat a helyszín apropóján összefogni ezt az öt szerzőt, s talán egy kicsit maguknak az osztrákoknak is felüdülés kiszabadulni Mozart kizárólagos uralma alól.