Ismét csoda Prágában (Dvorák: Ruszalka)

2006. február 23.
Prága - Národni Divadlo
DVORÁK: Ruszalka

Ezt a produkciót (Alana Vanaková finoman is szólva kontroverziális, inkább japán turisták számára megcsinált munkáját) a világ számos tévéállomása közvetítette pár éve a premierkor.

Most a 116. előadás zajlott. És itt van a CSODA. Nálunk a Jenufa már az ötödik, hatodik előadáson kissé \"leült\" - pedig micsoda premier volt -, Prágában ez a (kiírom betűkkel is, hogy nem tévedés, nem elütés) száztizenhatodik előadás is hihetetlen friss volt zeneileg.

A főzeneigazgató, Oliver Dohnányi dirigált. Előző nap a Don Pasqualét vezényelte, emlékszem egy hétre, ahol Prágában, három színházban hat különböző darabot hallottam vele. Egy nap alatt tökéletesen átállt a Ruszalka mesevilágára (amúgy az operát a Národniban kb. húsz évig szinte mindig egy Josef Kuchynka nevű, immáron visszavonult karmester irányította, a legutóbbi, Bélovláhek vezette premierig).

Képtelen lennék jobb szereposztást kitalálni. Helena Kaupová mint Ruszalka - érdekes volt az összevetés Rosttal, akit pár nappal korábban láttam-hallottam Szegeden, a két énekesnő gyakorlatilag egykorú, Kaupová karrierje nem annyira nemzetközi, mint magyar kolléganőéjé, a hang szlávosabb, erősebb talán, Mimi és Nedda mellett Jenufa és Tatjána is ott van a repertoárban.

A lassan veterán Peter Mikulás most jobb volt, mint egy-két éve - végre egy basszus a szerepben, imádom Eduard Hakent, de ő is inkább basszbariton volt. És Tomás Cerny, mint Herceg, a ma talán legjobb tenorhang Csehországban. Aztán a penetráns hangú Anda-Luise Bogza Idegen Hercegnőként - Prágában is énekel, ha épp nem Toscát a Maggio Musicalen Mehtával, vagy pont ezt a szerepet Párizsban - és Yvona Skvárová Jezibabája, s akkor a kisebb szerepekről még nem is írtam.

Még valami: a két \"nagy\" prágai operatársulat, a Národni és az Állami Operaház persze állandóan rivalizál egymással. Tavaly decemberben a másik Ruszalkát láttam - filmszerű rendezés, a realitás és a giccs határán, óriási közönségsiker, Bohumil Zoul legendás 1975-ös tévéfilmjére emlékeztetve. Az zeneileg kevésbé sikerült.
Nem akarok választani. Melyik ujjamat harapnám?