Hänsel und Gretel, azazhogy Jancsi és Juliska - de leginkább Jeniček a Mařenka

2015. május 12. délelőtt
Prágai Állami Operaház

Humperdinck: Jeniček a Mařenka

Úgy gondolom, szerkesztőségünk egyik tagja sem igazán illetékes arra, hogy erről a prágai előadásról beszámolót írjon – ez Zéta "Fiatalkorú"-jának kompetenciája lenne.

Merthogy ez az előadás gyerekekről és gyerekeknek szól – és hogyan!

Már az is élmény volt, ahogyan gyerekseregek vonultak az Opera irányába, rendezett sorokban, kis zsibajjal.
Aztán elsötétült a zsúfolásig telt nézőtér, és ezt a tényt a lurkók hatalmas tapsviharral fogadták.

Felmegy a függöny – és hopp, nem a testvérpár szegényes otthonában vagyunk, hanem a Humperdinck-cirkuszban!

Matĕj Forman rendezése kissé kiforgatta az eredeti cselekményt – de úgy érzem, ez cseppet sem vált a produkció kárára. Különösen, ha ehhez olyan díszlettervezőt talált maga mellé, mint Andrea Sodomková – ők ketten valami Walt Disney-világot varázsoltak elénk, különösen megkapó volt az erdő számos ága-boga.

Mindig elgondolkodtam azon, hogy Humperdinck operája ugyan a gyerekek számára íródott – de messze nem „gyerekmuzsika” („Kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodik, de valójában nem meseszerű” – mondta róla Gustav Mahler).

A muzsikán érződik a Wagnerrel való munkakapcsolat, a Bayreuthban eltöltött évek – de, inter nos, ez a zene másodrangú, sokszor az volt az érzésem, a promenádon játszik a helyi tűzoltózenekar (amúgy nagyszerűen szólt a Statny Opera Praha orkesztere Martin Leginus irányítása alatt). De úgy gondolom, ez az opus leginkább a Grimm-testvéreknek köszönheti sikerét

Ám vissza a rendezéshez. Lehetetlen felsorolni azt a számos gaget, melyek harsány kacajt váltottak ki az ifjúkorúakból.
A szünetben aztán rémülten visítozó lurkókra figyeltem fel – a nyitókép artistái vonultak végig a Házon, síppal-dobbal-nádihegedűvel, azazhogy mindenféle zeneszerszámmal, a rémület persze hamar kacajjá transzformálódott.

Úgy hiszem, szükségtelen részleteiben méltatni az énekesi teljesítményeket, hiszen itt nem egy Izolda, vagy Radames súlyának megfelelő szólamokról van szó – legyen elég annyi, valamennyi művész nagyszerű énekesi, és ami itt legalább annyira fontos, színészi teljesítményt nyújtott. Így csak felsorolásszerűen: Jancsi: Michaela Kapustová, Juliska: Yukiko Šrejmová Kinjo, Apa: Jiři Hájek, Anya: Veronika Hajnová, Boszorkány: Jaroslav Březina (a produkció Ježibaba szerepében tehát a tenorverzió mellett tette le a voksát).

Ja, és a zenei megvalósítás színvonalára csak egy további példa: a záróképben a világhírű Kühn-gyerekkórus énekelt…

A darab cseh nyelven ment, a szöveget angolul is kivetítették. A bemutató utáni negyedik előadást láttam, de biztos vagyok abban, ez a rendezés még hosszú-hosszú éveken át ott lesz a repertoáron. És nevessenek ki, ha akarnak – de nagyon, nagyon jó volt vagy két óra hosszáig ismét gyereknek lennem.

Köszönetünket fejezzük ki Juraj Gerbery úrnak a beszámoló elkészültéhez nyújtott segítségéért.

Foto:© Hana Smejkalová