Házinénim pedig megmondta (a Tosca Prágában)

2006. május 9.
Prága
Nemzeti Színház

PUCCINI: Tosca
Anda-Louise Bogza (Tosca), Sergei Ljadov (Cavaradossi), Ivan Kusjner (Scarpia)
Vez.: Oliver Dohnányi

Házinénim mondta a telefonba, hogy Lajos, nem járnak a villamosok, de azt gondoltam, ezt korai érkezési időpontom miatt közölte.
Tehát lekászálódva a vonat kényelmes fekvőkocsijáról (a cseh kalauz maximális udvariassággal lesegítette bőröndömet) szokás szerint a Hlávni Nádrazi metrójába beszállva elmentem az I. P. Pavlovára - és ott ért a meglepetés. Angyelra - idősebbek talán még mint \"Moszkovska\" emlékeznek rá - valóban nem ment el a villamos, pályafelújítás miatt.
Pedig de jó \"lekocogni\" (kocogni? a világon talán sehogy nem járnak oly gyorsan a villamosok, mint Prágában, ld. Hrabal írásait, de ez egy más sztori) a Négyessel, a Tízessel, rábámulnia a Hradra, a Károly hídra, nyugtázni, mennyire hagyománytisztelőek ezek a prágaiak, a Paláckeho hídon évek óta ott van Smichov felé menet az a törés a villamossínen, ahol lépésre kell a vezetőnek lassítani.
Ez most nem jött össze, a Károly téren ismét át kellett szállnom a metróra, s úgy beérkezni Angyelra.

Házinénim első csöngetésemre nyitotta a kaput. Jobban néz ki, mint valaha. Igaz, minden hétvégén keményen dolgozik a kertjében - a csehek szinte mindegyikének van hétvégi telke, pénteken óriási a kirajzás Prágából, hogy vasárnap este minden befelé vezető út forgalma bedögöljön.
- Lajos, na meséljen, mi van magával, a söre ott van a hűtőben, na tölthet nekem is egy kortyot.
És Házinénim mondta, mondta aztán, amit már útközben láttam - mert az ember hiába igazi ínyenc, ha nem tudja (á la Hrabal) a Pinkasban kezdeni a napot, kénytelen az Angyel éjjel-nappal nyitva tartó formankájában csillapítani szomját a hosszú vonatút után -, hogy megint két koronát ment fel a ser ára bő egy hónap alatt.
Drágul a cseh főváros.

De szépül is: mindenütt építkezés, új passzázsok, eldugott kis utcácskákban fantasztikus galériák, hangulatos kávéházak, apró, egyhelyiséges üzletecskék - láttam olyat, amelyik csak cicákkal kapcsolatos alkotásokat forgalmaz -, szóval, Prága kezd Európa fővárosa lenni.
Ezt a zenei kínálat is tükrözi.

Az természetes, hogy CD-ből, DVD-ből a világ gyakorlatilag teljes kínálata megtalálható. Az árak - akárcsak nálunk - helyenként magasabbak a nyugatiaknál. Ugyanakkor rengeteg akciós termékkel kecsegtető bolt van, még a Vencel téren is, ahol nagy cseh, vagy külföldi előadók lemezeit szinte jelképes összegért lehet megvásárolni (Mackerras dirigálásával a Szláv táncok került így gyűjteményembe, de ez majd talán egy más fejezet lesz).

A Toscáról, amit most láttam, anno már írtam, így most csak röviden és velősen: soha rosszabbat. Bogza mezzoszerepeket is énekel, de a hang felfelé is nyílik, fenomenális Tosca, ilyen lehetett a fiatal Verrett. Ljadov a mai tenorínséges időkben főnyeremény, amikor épp nem itt lép fel, akkor Japánban, Ausztriában, Angliában, vagy épp a Metben. Kusjner pedig lassan afféle prágai Melis, világos baritonján elénekelte Posát, Falstaffot, Lunát, és a \"standard\" operairodalom számos más szerepét. Emellett azonban Martinu, Mahler, Janacek, Eben és más szerzők avatott interpretátora is, a Scala, a Met, a Bécsi Opera, a Berlini Állami Opera és sok más neves intézmény vendége - elsősorban nem vokális adottságai végett, hanem hihetetlen muzikalitása, intelligenciája, játéka révén.

Ám legyen a fő dicséret a Národni főzeneigazgatójáé, Oliver Dohnányié. Felvétel híján persze nem tudom igazolni, de akkor és ott úgy éreztem, hogy ilyen intenzitással, ilyen színekkel de Sabata legendás lemeze óta nagyon ritkán szólalhatott meg Puccini zenéje. Aztán az Aida tavalyi előadásának sajtóanyag CD-je ebben megerősített - a prágaiak nagyon boldogok lehetnek Dohnányival.
Meg merem kockáztatni: a beteg Ozawa, Levine (és tudomásom szerint Mehta?) méltó helyettese lenne.

Ácsingóznék Pünkösd magasságában az Eladottra, a régi-új Giovannira.
De hát házinénim megmondta.
Házinénim tulajdonképpen az elmúlt huszonkét év alatt mindent megmondott. A villamos járatszámát száz méterről, szemüveg nélkül (amikor én csak azt láttam, hogy jön a járgány), azt, hogy épp milyen könyvet olvasott el az előző nap (minden napra egy dukál nála), azt, hogy milyen volt a polgármesteri fogadás Floridában, vagy a koszt Tunéziában, azt, hogy nekem köszönheti, hiába él ötvenvalahány év óta Prágában, én mutattam meg neki a Trójai Kastélyt, azt is megmondta mindig, hogy na, Lajos, akkor most meghívhat engem egy sörre.
Sajnos, azt is megmondta, hogy Pünkösdkor elutazik.
A földrészt már elfelejtettem.
De számít ez bármit is egy Házinéninél 86 éves korban?