Hangverseny Ausztriáért

Bécs, Állami Operaház, június 16.

Különös koncertre került sor a Bécsi Állami Operában. Megjegyzem: ugyanekkor a Musikvereinban a Müncheni Filharmonikusok vendégszerepeltek, James Levine iranyításával.

A Wiener Philharmoniker Seiji Ozawa vezenyletével játszott, hatszáz prominens meghívott előtt, csaknem zsúfolásig töltött házban. Az ülőhelyekért egységesen tíz Eurót kértek, az állókat pedig ingyen adták. Szimbolikus volt a műsorválasztás is, szinte kivétel nélkül az egykori Monarchia területén élő és dolgozó komponisták műveiböl.

Csúcsformában játszott a zenekar. Enescu I. Román rapszódiáját ilyen tűzzel, és színekkel Ormándy sem tudta tolmácsolni.
Brahms Magyar táncai után egy Szláv tánc Dvoráktól sistergett.

A \"komolyabb\" opusokra a szünet után került sor. A legfelemelőbb Schubert Befejezetlen szimfóniájának előadása volt. Az első tételt talán soha nem hallottam ilyen lassú tempóban, de \"meg volt töltve\". Hihetetlenül drámai volt, pokoli mélységekbe ereszkedett le dirigens és orkesztere.
Aztán ismét a könnyebb műfaj.
Kiemelném Hellmesberger Ördögi keringőjét - a Neujahrskonzert egyik meglepetése volt, most is hatásosan interpretálva. Ez az a fajta zene - akárcsak mondjuk Komzaké - ahol csak egy zseniális előadás feledteti a mű banalitásait.

A tervek szerint Ausztria nemzeti ünnepén, október 26-án a Staatsoperben, rendszeresen megrendezésre kerül majd egy ilyen hangverseny. Bécs ismét hagyomány teremtésre készül.