Fiatalítás - A Cosi Salzburgban

2004. augusztus 29.
Salzburgi Ünnepi Játékok
Grosses Festspielhaus

MOZART: Cosi fan tutte

Fiordiligi: Tamar Iveri
Dorabella: Elina Garanca
Despina: Helen Donath
Ferrando: Saimir Pirgu
Gugliemo: Nicola Ulivieri
Don Alfonso: Thomas Allen

Díszlet és jelmez: Karl-Ernst Herrmann
Rendezte: Ursel és Karl-Ernst Herrmann

Km. a Bécsi Állami Operaház énekkara (karigazgató Rupert Huber)
Bécsi Filharmonikus Zenekar
Vez.: Philippe Jordan

A Salzburgi Ünnepi Játékoknak, meg Riccardo Mutinak (és persze Mozartnak) köszönhetem, hogy a Cosit megszerettem. Emlékszem egy olvasói levélre a Momus valamelyik rovatából, negálta az opust, hát... - időt kell rá szánni, rafinált, szinte kamarazenei muzsika ez, de most itt ne erről essék szó.

Salzburg újít. Philippe Jordan első operaprodukciója volt ez a Bécsi Filharmonikusokkal (az úriember harminc éves, persze Armin papával a háta mögött könnyű karriert csinálni). Túl sok mozgás, hadonászás, a karmesteri pálca sokszori indokolatlan elhagyása, hallgassuk-lássuk pár év múlva - mégsem tűnt tehetségtelennek.

A srác fotogén, a \"Festspiele\" c. magazinban ugyan csak egy oldalt kapott, de az első harmadban. A folyóirat kiválóan példázza amúgy, hogy még a tradicionális Salzburgban is minden átalakulóban van. A címlapon a vezető írás: \"Anna Netrebko vs. Deborah Voigt\". Tekintettel a lap A/4-es formátumára, előbbi művésznő fotójával. A két hölgy nem boxmeccset vívott egymással, még csak nem is egy szerepet énekeltek felváltva - a kiadvány \"hang; megjelenés; primadonnai adottságok; személyiség/kisugárzás; s végül az \"Applausometer\" kifejezés nehezen, talán tapsorkánkiváltó-képességnek magyarosítható kritériumai alapján pontozza (sic!!) napjaink néhány díváját - a listán Gheorghiu, Bonfadelli, Voigt, Netrebko és mások.
Helyezésekről a lapban, doppingvádról nincs tudomásom.

Túl nagy ez a színpad a Cosinak (először játszották a művet a Grosses Festpielhausban), nehéz érezni-értékelni a rendezés szimbólumait. Négy hölgy tollaslabdázik a nyitány alatt (ide-oda dobáljuk majd a pasikat?), majd Ferrando és Guglielmo vívnak, páston, plaszterben, sisakban egymással Don Alfonso irányításával.
Jamais vu?
A legényeket elszállító hajó, melynek csak elúszó árboca mutatkozik a két hölgy számára? Az elveszettnek tűnő fallosz jelképe?
Sok példát lehetne még hozni - de inkább vissza a zenei megvalósításra.

Az albán tenorista - beugró Ramon Vargas helyett - 22 éves, most azonnal kellene bármire Magyarországon leszerződtetni, amíg nem késő. Talán túlzás, talán nem, hogy Wunderlich óta ilyen lírai tenor itt nem szólalt meg, de Schade kvalitásaival semmiképp nem hátrány számára az összevetés.

A két csalfa. Itt udvariatlan dolog lenne életkorokat kiírni, maradjunk abban, hogy ketten együtt nem érik el a nyugdíjkorhatárt. Szépek, gyönyörűen énekelnek.
Két veterán még a szereposztásban, Helen Donath (ebben a korban talán már el lehet mondani: Jahrgang 1940!!), praktikusan intakt hanggal, és a négy évvel fiatalabb, az előadás végére sajnos lerekedő Thomas Allen.
A tervek szerint 2006-ban Salzburgban Mozart mind a 22 operája megszólal majd.
Ha csak hármat választhatok, a Cosi köztük lesz.