Falstaff Drezdában

A jobbik hírrel kezdeném: Drezda teljesen kiheverte a tavalyi árvíz nyomait, és a Semperoper változatlanul a világ egyik legszebb operaháza. Persze a genius loci is sokat számít - hány Wagner és hány Richard Strauss operát játszottak itt először? És az olyan nevek, mint Reiner, Busch, Böhm, Rethberg, Sembrich?

A rosszabbik hír: \"hála\" a világban mindenhol meglévő operai dekonjunktúrának, ez a Verdi-előadás legjobb szándékkal is csak közepesnek mondható. Ulrich Engelmann rendezése (bemutató: 2000. áprilisa) bizarr, valahogy semmi következetességet, semmi koncepciót nem találni benne. A színpadot nem osztja szinte sose, az első képben a csatlósok egy fürdőkádban hevernek, vannak lépcsők és füst, de valahogy semmi sem akart igazán összeállni, legalábbis számomra.

A zenei megvalósítás is hagy kívánnivalót maga után. Mindenekelőtt Günter von Kannen a címszerepben. Ízlés dolga, ki szeret egy baritonálisabb hangot, á la Fischer-Dieskau Falstaffként, vagy ki egy sötétebbet (pl. Taddei). Von Kannen az előbbi kategória, ráadásul a voce időnként bántóan lebeg, és nincs benne elég játék a szavakkal. Vagy csak az a bajom, hogy olyan művészekkel láttam a darabot, mint Melis, Luxon, van Dam, Gregor? Hadd ne részletezzem a közreműködő énekesek korrekt, ám általában felejthető teljesítményét. Két üde kivétel: Malgarzata Walewska (Miss Quickly) - végre egy igazi mély hang, és Fentonként Riccardo Botta, könnyű, kecses, szép tenor.

Bizonyos Christof Prick dirigált. A zenekar nagyszerű, minden együtt volt, minden rendben volt, csak az izgalom hiányzott. Biztonsági menet jellemezte ezt az estét.
Ám inkább \"menjen szét\" a nonett, billegjen a zárófúga, de ne ásítozzon az operabarát. Egyszóval: házként gyönyörű a Semperoper, de - ha egyetlen előadásból szabad következtetést levonni - művészileg a második vonalba tartozik.

Az előadás után lehörpintett csapolt Radeberger viszont tényleg világszám.