Egy hosszú hétvége a Salzburgi Ünnepi Játékokon - 3.

III.
2005. augusztus 29.

Prológus

A bulvársajtó szenzációja: ellopták Mozart fejét!
Nem beszélek zöldségeket (a Wiener Gemüseorchester - sic! - koncertjére már tavasszal sor került).
Tavaly szeptemberben nyílt Mozart szülőháza mellett egy audio-vizuális-multimedia stb. maszek múzeum (ide a Salzburg-card nem érvényes, noha némi kedvezményt adnak), és innen lovasították meg a viaszfigura fejét, állítólag tetemes anyagi kárt okozva ezzel.

Lassacskán búcsúzom Salzburgtól. Sétahajókázás a Salzachon - vagy száz évig nem volt itt a vízen személyforgalom, pár éve speciális, dögerős motorokkal ellátott alumínium testű, panorámás járgányok közlekednek -, irány Hellbrunn. Ragyogó napsütés van, a kedves idegenvezető hiába áztatja el újra és újra a tréfás szökőkutakból váratlanul kispriccenő vízsugarakkal a látogatókat, seperc alatt megszárad mindenki.
Finom ebéd (Salzburgban hétköznap szinte minden étterem kínál déli, kevesebb esti menüt, a pestieknél olcsóbban - szelet argentin bélszín, szelet grillezett sertéskaraj, sült krumpli, saláta, dressing hat és fél Euro), egy korsó csapolt az egyik helyi serfőzde remekeiből, bandukolás a szűk utcácskákon, és itt az este.

Bécsiek versus Berliniek

Aug. 29, Grosses Festspielhaus, 20.30 h.
Berlini Filharmonikus Zenekar
A Bécsi Állami Operaház énekkara
Vez.: Sir Simon Rattle

A Bécsiek Salzburg állandó zenekara - operát saját nevük alatt egyedül itt játszanak -, ám Karajan uralma óta a Berliniek is biztos vendégek, sőt, a Húsvéti Játékok rezidens orkesztere. A rivalizálás a két együttes között ősrégi - hogyan is mondta Furtwängler? A Bécsiek a világ legjobb zenekara, a Berliniek az egyetlen? -, jelentem, az általam idén látott egy-egy koncert alapján a Berliniek a nyerők. Értelmetlenség két különböző tradíciójú, eltérő habitusú zenekart összevetni - de az, hogy Rattle katartikus dirigens, evidens.

Az első részben a nyolcvan esztendős Boulez előtt tisztelegtek, ennek megítélése meghaladja kompetenciámat, majd a Daphnis és Chloé teljes szvitje következett, színekben gazdag, makulátlan, hatásos interpretációban.

Elismerem, kicsit fáradt voltam már, egyébként is udvariatlanság egy hangversenyt este fél kilenckor kezdeni, tíz óra tájban már lankad az ember figyelme. Talán ezért nem lelkesedek most ennyire, talán azért, mert felidéződött bennem \"a Koncert\", pár éve Rattle - akkor a Bécsiekkel - Mahler II. szimfóniáját vezényelte, mindmáig életem legemlékezetesebb hangversenye.

Epilógus

Sorra jelennek meg a CD-k a Berlini Filharmonikusokkal, a legújabbak bemutatója másnap lesz a Sacherben, de ezt már nem tudom megvárni. Reggel irány Bécs, beugrom a Gramolához a Grabenen - igazi uborkaszezon, az egyetlen, amit elhoztam, a Covent Garden 1975-ös Álarcosbálja DVD-n -, aztán pár óra múlva a Keleti-pályaudvar ismert viszonyai.
Hol vannak azok a szép K & K idők?

Következik (jövőre): Mozart mind a 22 operája a Salzburgi Játékokon