Dvorak és Smetana nyomában - A Cseh Filharmonikus Zenekar 109. szezonjának évadnyitó koncertje

2004. szeptember 11.
Prága
Rudolfinum

A Cseh Filharmonikus Zenekar 109. szezonjának évadnyitó koncertje
Km. Gabriela Benacková, Jana Sykorová, Leo Marian Vodicka, Peter Mikulás - ének
a Prágai Filharmonikus Kórus (karigazgató Jaroslva Brych) és a Cseh Filharmonikus Zenekar
Vez.: Zdenek Mácal

Képtelen vagyok erről az estéről tárgyilagosan beszámolni. Csak tódulnak, tódulnak az emlékek.
Apró kekeckedés az elején: Suk Mese-szvitje helyett frappánsabb lett volna Smetanától játszani valamit - hiszen így lett volna teljes a jubileum (Dvorak 100 éve halt meg, Smetana 180, Janacek 140 éve született).

Dvorak és Smetana nyomában túráztam a Bohemiásokkal (cseh-magyar baráti társaság). Élmény volt látni Litomyslt, Smetana apja épp itt volt serfőzőmester amikor Smetana született, ma az épület persze múzeum. Élmény volt a kastély, ahol több mint fél évszázada rendezik meg nyaranta a Smetana-fesztivált. Élmény volt Dvorak szülőháza is - az utolsó szobában a nagy Dvorak-interpretátorok fotói: Toscanini, Rosztropovics, Neumann, Talich (számomra legfelkavaróbb Eduard Haken, a legendás Vízimanó fényképe, őt láttam még 1984-ben a Jakobinusokban Prágában, akkor volt 74 esztendős de még vagy tíz évig énekelt).

A látogatás a csak a számunkra kinyitott Prágai Állami Operaházban, dirigens barátom jóvoltából. És egyáltalán: Csehország, in toto, a Világörökség Kutna Hora, az elbűvölőbbnél elbűvölőbb apró városkák, no meg persze a varázslatos Prága, ahol keveredik Párizs mondénsága, London business-világa, New York lüktetése, Amszterdam sokszínűsége, Bécs hűvös eleganciája.
Prága, Prága, Prága.

A Miro-galériában Goya rézkarcai, s mellé Dali utánfestései.
Barandov a világon egyedülálló villamos-viaduktja.
A csapolt fekete a Klasterny Pivovarban.
Ahogy az autósok ötven méterrel az átkelő előtt átengedik a gyalogosokat.
Két új passzázs az Orloj környékén.
A Hoveza maso dusena na cerny pivo (ha jól tudom magyarosítani). Persze a Novomestsky Pivovarban, Vodickova ulica 20.
Ahogy a Tigrist (U zlatehu Tigra) kinyitották nekünk - lassan tíz éve, hogy kezeltem Hraballal...

De a koncertről:
Dvorak 3. Szlovák rapszódiáját korábban nem ismertem. Merész dolog két hárfa duettjével indítani egy darabot! Aztán persze az egész orkeszter megmutathatja tudását. Ahogy a Suk-opusban is, ám gondolom, mindenki a szünet után felcsendülő Glagolita misét várta. Ideális tolmácsolásban - Benacková hangja, legalábbis ebben a szólamban még mindig meggyőző, akárcsak Mikulasé, a remek Sykorová másnap Carment énekelt az Állami Operában, egyedül Vodicka lógott ki kissé a sorból - ugyanazt éreztem, amit a Momus írt pesti fellépése, A zsidónő Eleázárja kapcsán.

És hát Mácal. Második szezonja itt vezető dirigensként, sok-sok év (Albrecht, Ashkenazy) után ismét cseh karmester Talich, Ancerl, Neumann zenekarának élén. Katartikus személyiség - ilyet még nem tapasztaltam a Ceská filharmonie egyetlen koncertjén sem, hogy negyedórás tapsvihar után az első hegedűs áll fel és vezeti ki az együttest, változatlanul dübörgő tetszésnyilvánítás közepette.
Jut eszembe: szeptember 26-án ott lesznek a Zeneakadémián...