\"Double bill\" - prágai módra

Prága - Národni Divadlo
SMETANA: Ruszalka
Eladott menyasszony

\"Double bill\" - prágai módra

Fenti kifejezésen rendszerint a Parasztbecsület és a Bajazzók egy estén történő előadását értik - Prágában viszont január 30-án a két legnépszerűbb cseh opera, a Ruszalka és az Eladott menyasszony került színre délután, illetve este a Narodniban, a Nemzeti Színházban.

A Ruszalka új produkciójáról már beszámoltunk - a rendezésről újakat nem tudok írni, legfeljebb annyit, hogy Karel Zmrlzy albinó óriáshamburgere kezd elkoszolódni.

Zeneileg viszont csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni - több, mint negyedszázados operalátogatói múltamban ez volt a második olyan előadás (s nemcsak a Ruszalka esetében, hanem in toto!!) , ahol egyetlen kifogásolnivaló énekesi teljesítmény sem akadt, a legkisebb szerepek is tökéletesen szólaltak meg. Mily gyakori az olyan Rigoletto, ahol szép tenorhangot, kifejező címszereplőt hallunk - aztán belép a dramaturgiai szempontból oly fontos Monterone, s az ötödik sorból csak tátogását látjuk, meg a bal láb gyakori frekvenciájú dobbantásaival felvert port...

Nos, itt a Vadász karakterszerepét énekelte az az Ivan Kusnjer, akinek repertoárjában Rigoletto is szerepel. A három sellő bármelyikét szívesen látnám a Magyar Állami Operaházban főszerepben. Az Idegen Hercegnőt alakító Anda-Louise Bogza kiváló Donna Anna, Donna Elvira, Elza, Jenufa, Trubadúr-Leonóra. Marta Benacková (Jezibaba) hangja ugyan nem túl nagy volumenű, de mentes mindenféle kellemetlen szláv vibrálástól.

És a három főszereplő! Valentin Prolatról már írtam elragadtatással. A gyönyörű spinto hang erősödik (Prolat Don José szerepére készül). Peter Mikulás (Vízimanó) ritka vendég Prágában, hiszen szerte a világon szívesen látott vendég, Soltival, Mackerrasszal, Giulinivel dolgozott együtt. Ilyen szép basszuson még nem hallottam megszólalni a Vodnikot. A címszerepben Eva Jenisová - éneklésével, színpadi játékával egyaránt ideális Ruszalka, noha a hang egy-egy forténál épp csak átviszi a zenekart. Ideális Violetta és Pamina lehet. S még valami: valamennyi szereplő életkorával, alkatával is tökéletesen megfelelt az életre keltett figurának, megszűnt az a korábbi gyakorlat, hogy Ruszalkát a Joszif Broz Gottwald cuclista kultúrérem kitüntetettje, a százhúszkilós nyugdíjas szoprán énekli.

Jiri Bélohlávek drámaibb előadást dirigált, mint a korábban látott. S a zenekar...a rézfúvósok által keltett hatás egy-egy nagy drámai csúcsponton, a tökéletes vonóskar, a gyönyörűségesen puha fafúvók!

A Pavel Smok rendezte Eladott menyasszony hamarosan lekerül a repertoárról (esti előadása a 150. volt) - sajnos. A Národni a nyolcvanas években futó álnépies, giccses produkcióját váltotta fel néhány éve. Smok munkája tele bájos ötletekkel, szénaboglyán lecsúszkáló gyerkőcökkel, bolondozó komédiásokkal, söröskorsókkal mulatozó falusiakkal. S a Národni színvonalára jellemző, hogy ezt az előadást is szinte tökéletes szereposztással tudta nyújtani. Engedtessék meg, hogy egyedül a karmestert emeljem ki. Bohumil Gregor a cseh dirigensek doyenje, hosszú pályája során működött Stokcholmban, Hamburgban, San Franciscoban, őt tartják a par excellence Janacek-karmesternek. A nyitányban valami elképesztő nyaktörő tempót vett, á la Jaroslav Vogel, de mindenféle \"maszatolás\" nélkül, a szólamok szinte külön-külön is követhetők voltak. S ez a szikár, strukturális, objektív megközelítés jellemezte az egész előadást, mintha górcső segítségével hallgattuk volna (bocs\', de szándékos a képzavar!) Smetana zenéjét. S mégis - ez az interpretáció szikár volt ugyan, de nem száraz, nem unalmas egy pillanatra sem.

Képzeljük el azt a - sose volt, s immáron sose megvalósítható - csemegét, hogy a Magyar Állami Operaház délután a Hunyadit játssza, Komor Vilmos vezényletével, Udvardyval, Takács Paulával, Orosz Júliával, míg este a Bánk bánt, Simándy-Ágay-Melis-Komlóssy főszereplésével, a dirigensi pulton Ferencsikkel.

Mutatis mutandis, valami ilyesmi történt a Prágai Nemzeti Színházban, 1999 január utolsó szombatján.