Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Doborjáni felfedezések

2014-06-24 09:27:32 (baljos)

Raiding 2014. június 14.
Franz Liszt Konzertsaal Raiding

Ch.W. Gluck: Orfeo ed Euridice.

Elisabeth Kulman, Mezzosporan (Orpheus)
Eva Liebau, Sopran (Euridice)
Christina Stegmaier, Sopran (Amor)

Orchester Wiener Akademie
Martin Haselböck

Itt a nyár, a fesztiválok ideje, ezért aztán, ha jól körülnéz az ember, akár különleges élményekhez is juthat. Liszt szülőhelye Doborján (Raiding) egy ugrásnyira fekszik Kőszegtől, érdemes meglátogatni kitűnően szervezett fesztiválját. A múzeumként berendezett puritán szülőház mellett felépített modern koncertterem 600 fős nézőterével, kitűnő akusztikájával elsőrangú zenei élvezetet biztosít. Idén a Gluck tricentenárium jegyében vették műsorra az Orfeo és Euridice-t, melynek Liszt által jegyzett weimari változata szólalt meg koncertszerűen. Ennek legszembetűnőbb különlegessége a Liszt komponálta elő- és utójáték, melyek közül az első gyakorlatilag megegyezik az Orpheus című szimfonikus költemény zenei anyagával. Liszt operaverziója szakít a Gluck-féle happy end megoldással, s nem támasztja fel újra Euridicét. Orfeo hárfája ezért - a nyitánytól eltérően - már nem szólal meg a zenekari epilógus során.

A koncertszerű előadás magas színvonalára Martin Haselböck személye volt a garancia, aki remek karakterekkel és tempókkal irányította a Wiener Akademie zenekarát és a közreműködő Sine nomine kamarakórust. Gluck zenéje nem kegyeletteljes zenetörténeti relikviaként hatott, hanem igazi felkavaró élményt szerzett. Az előadás abszolút főszereplője a csodálatos mezzo, Elisabeth Kulman volt, aki korábban már énekelte a címszerepet, többek között Muti vezényletével Salzburgban. Tökéletesen kiegyenlített bársonyos hang, makulátlan intonáció, hibátlan artikuláció és különleges kisugárzás jellemezte alakítását. Zenekaros recitatívói éppúgy gördülékenyek és kifejezőek voltak mint áriái, vagy Euridicevel közös duettje. Az előadás ügyesen aknázta ki az egyébként szűkös térbeli lehetőségeket. Míg a kintről érkező Orfeo közepén, a karmester jobbján énekelt, az Ámort és Euridicet megszólaltató két kitűnő szoprán - Christina Stegmaier és Eva Liebau - a színpad jobb szélén, illetve a karzaton jelent meg. A legdrámaibb pillanatot a finálé jelentette, mikor Orfeo megszegve az istenek parancsát szerelmesére pillant, s ezzel végérvényesen a halálba taszítja őt. Ezután szólalt meg a darab slágeráriája (Ach, ich habe sie verloren…) Kulman torokszorító előadásában, majd a Liszt-féle utójáték zárta le az operát.

A Doborjánba zarándokolt közönség ráérzett az előadás nagyságrendjére, és óriási ovációval köszöntötte az előadókat, elsősorban Martin Haselböcköt és Elisabeth Kulmant. Ezt a világkarrier kapujában álló énekesnőt nem csak rendkívüli kvalitásai miatt kellene mielőbb nálunk is felléptetni. Bizonyos fokig sajátunknak tekinthetnénk, mivel burgenlandi magyar család gyermekeként nőtt fel Felsőpulyán (Oberpullendorf), néhány kilométerre Liszt szülőfalujától. Kiválóan beszéli nyelvünket, elkötelezettje a magyar kultúrának. Ma már számos határon túli magyar művész mindennapos vendég operaszínpadainkon és koncerttermeinkben. Nagy luxus lenne Kulmant nem megismerni, csak azért, mert Közép-Európa szerencsésebb táján született...






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.