Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

Brüggen és a Philharmonia Zenekar Londonban

2006-06-11 17:40:00 Heiner Lajos

2006. május 23.
London, Queen Elisabeth Hall

Philharmonia Zenekar
Marianne Thorsen - hegedű, Lawrence Power - mélyhegedű
Vez.: Frans Brüggen

MOZART: C-dúr (\"Linzi\") szimfónia, K.425
Esz-dúr sinfonia concertante, K.364
C-dúr (\"Jupiter\") szimfónia, K.551

Gimis történelemtanáromnak köszönhetem (?), hogy nem lettem régész.
Tőle hallottam először a \"splendid isolation\" kifejezést is.
Most kezdem kapiskálni a jelentését.
Valóban fura hangulatú nép az angol.

A koncerten - a terem ritka randa, kívülről egy betonszörnyeteg, belülről a budapesti Kongresszusi Központ szegényfamíliás etióp kistestvére, de az akusztika a földszint H sorában, azaz eléggé elölről igen jó - a balomon egy arab srác ült, farmerben és szandállal, zokni nélkül.
Még érdekesebb látvány nyújtott a jobb oldali széken helyet foglaló hatvanas úriember. Fregattkapitányi kék zakó, vérvörös, vastag nyakkendővel, elegáns kendő a mellényzsebben. Kékcsíkos ing, drapp nadrág, vérvörös frottírzokni és barna mokaszin.

És még mindig külsőségek. Az elsőhegedűs, amerikai mintára, külön vonul be, tapssal kísérve. És aztán bejön - bejön? becsoszog, betipeg - Brüggen. Nagyon betegnek és öregnek tűnik. Bármennyire is más a fenotípusa, a néhai Végh Sándor jutott eszembe, kiderült, nem véletlenül.

Brüggen sem dirigál, a szó klasszikus értelmében. Pálca nélkül vezeti a zenekart - modern hangszerek, nagy együttes, a szünet után a négy nagybőgőhöz egy ötödik csatlakozott -, inkább megrajzolja, gesztikulálja a megszólandókat. Ülve, hatalmas, csontos kezével, spórolós mozdulatokkal.

Nem volt mindig együtt a zenekar. Ez a koncert nem a technikai perfekcióról szólt.
Ez muzsikálás, örömzene volt. Az - emlékezetem szerint - összes lehetséges ismétlésekkel (a Jupiter, dacára a friss tempóknak, majd\' háromnegyed óráig tartott).
Muzikális, szép hangon játszó hegedűs hölggyel, és egy olyan fiatalemberrel a mélyhegedűn, akiről csak azt tudom megírni: jegyezzék meg a nevét.
Hangszere Nigel Kennedyje.

Több dolgon kellett elgondolkodnom.

1.: Nem jó dolog kürtösnek lenni a Philharmonia Zenekarban. Ott volt szegény Dennis Brain, pár hónapja egy másik kürtös halt meg - 29 évesen.

2.: Ez a zenekar hihetetlenül szolidáris, hihetetlen módon próbál mindent megtenni az együttes tagjaiért, az orkeszter túléléséért. Az elhunyt fiatalember emlékére ingyenes koncertet adnak június 27-én - az édesapja által emlékére írott versenymű három tételét a zenekar három különböző kürtöse interpretálja majd.

3.: Nemrégiben Sir Adrian Boultról olvastam egy könyvet. Mennyit, de mennyit szenvedett (ő is), hogy a múlt század elején katasztrofális angol zenekarokból jó együtteseket neveljen. S ma ott van Londonban a Philharmonia, a Londoni Szimfonikusok, a Londoni Filharmonikusok, a BBC Zenekara, s lehetne folytatni a sort.

4.: Furcsa species a dirigens. Brüggen hangszeres művészként lett világhírű, később inkább \"korhű\" hangszeres együtteseket irányított - immáron a Philharmonia Zenekar, a Chicagói Szimfonikusok, a Scala zenekara élén látjuk.
Ahogyan két nagy zenekarunkat is pianista irányítja. Ahogy Harnoncourt, ha így halad, Kurtág és Ligeti opusait fogja interpretálni.

5.: S mégis: a Philharmonia Zenekar élén valamikor Klemperer, Furtwängler, Toscanini, Karajan állott… Sic transit?

Brüggen az előzőekhez nem mérhető kaliber. Egy nagyon becsületes, intelligens, muzikális művész.
És hiába ismerem a Sinfonia concertantét évtizedek óta, neki köszönhetem, hogy először csodálkoztam rá az első tétel Allegro maestoso jelzésére.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.