Beszámoló helyett...

Egy hét alatt négy operaelôadást láttam Prágában, valamennyit a Narodniban, illetve a szervezetileg hozzá tartozó Tyn Színházban (Birodalmi Színház a jelenlegi neve).
Prágát az operajátszás egyik fellegvárának tartom - errôl kedves Olvasóink is többször meggyôzôdhettek. Itt nincsenek - avagy csak nagyon ritkán - \"sztárok\", itt ensemble van még (hol ugyan máshol napjainkban?), itt egy produkciót ugyanaz a dirigens visz végig (esetleg kollégájával váltakozva), tehát itt hónapokkal elôre megtervezheti az ember, mit szeretne megnézni.

Láttam a Traviatát (Narodni), de most nem szeretnék arról írni, hogy itt is elôfordulnak rossz elôadások. Prolat lemondta Alfredót, beugró kollégája huszonéve érdekes lírai tenor volt, most már az sem. és ilyen integetést, amit a \"dirigens\" produkált, Ferencváros-Rendezôn látni. Aztán voltam egy zeneileg szinte tökéletes Figarón is. A rendezés semmi különös, de okos, ötletes, mozgalmas. A sok sok fiatal énekesr?l jó lenne beszámolni, ahogy a karmesterrôl, Jan Chalupeckyrôl is tudósítanom kellene önöket - generációjának (Richard Hein mellett) legtehetségesebb képviselôje a cseh fôvárosban. Az ô érdeme a Macbeth izgalmas interpretációja is. És hogy a pár hete bemutatott produkció rendezése (Vladimir Morávek) milyen? Ismét megérne egy írást. Felkavaró? Öncélú Mutatvány? Szimbólumokkal terhes?

Aztán egy \"premier\"! Az idézôjel nem véletlen. Ez a Don Giovanni - Birodalmi Színház - a legendás 1969-es bemutató repríze. A rendezô Vaclav Kaslik, a díszletek Josef Svobodáé. Nagy a gyanúm, hogy utóbbinak szeretett volna a Narodni vezetése még gesztust tenni, hiszen Svoboda a XX. század nagy mesterei közé tartozott. Ez a kéznyújtás sajnos, túl késôn jött - Svoboda néhány hónapja meghalt. Most részletezhetném, hogy miért felesleges ez az újjáélesztés. Svobodának zseniális dolgait láttam korábban. Ez a díszlet egyszerűen a Tyn, akarom mondani a Birodalmi Színház nézôterének kiterjesztése. Gyönyörű a maga módján. Ahogy igazi kosztümös produkció a Kasliké is. Biztos, hogy anno nagy siker lehetett. Ma viszont dögunalmas, és ezt a Metropolitan, a Scala meghívott vendégművészei sem tudják feledtetni, merthogy a (meghívott) dirigens is dögunalmas.

Mondom, írhatnék mindezekrôl, de most inkább nem teszem - Mert elrontották a kedvemet.
Mert sehol a világon olyan már nincsen, hogy a Figaro elsô felvonása harmadához közeledve még öreg, csoszogó mamikat, turistacsoportokat, családokat beengednek. A dirigens maga nyitja az ajtót, ahol bejön, és saját kezűleg cipeli a partitúrát.

Prágában valamikor pontosan kezdôdtek az elôadások (ahogy a világ minden jelentôs operaházában). Ez elmúlt, nyugodtan tessék még egy Becherovkát, egy serecskét legurítani. - Akkor talán kevésbé mérgelôdünk.

Július óta új vezetése van a Prága Nemzeti Színháznak. Daniel Dvorak Úr az igazgató, s Jiri Nekvasil az operatagozat vezetôje. Két tapasztalt, \"régi motoros\" tele ideákkal, nagyszerű elképzelésekkel, világpremierekkel, kooprodukciókkal (Janacek Végzete megy Párizsba). épp ezért írásom inkább dohogás, csak hát apróságokon is sok múlik...

Prága persze a zene egyik fôvárosa marad így is. De, ha kedves szerkesztôm egyetért, szeretnék majd a fent említett urakkal lapunk számára interjút készíteni, s e problémákat velük is megbeszélni.