Belgiumi Jazz-Woodstock
XXIV. Middelheim Jazz Fesztivál
2002. augusztus 13-17.
Antwerpen, Belgium
Bár kőhajításnyira a csábító holland coffee-shopok, mégsem lengi körbe marihuána-illat a fesztivált, gyerekek sem fogannak és születnek, mint a woodstocki időkben� Viszont az óriási fesztiválvárossá varázsolt Den Brandt Park hangulata, a sörsátrak, fák és bokrok tövében heverő színes tömeg egyértelműen Woodstockra emlékeztet.
Az első Middelheim Jazz Fesztivált a Middelheim Parkban rendezték 1969-ben, azóta pedig a fesztivál zenei kínálata szorosan összefonódott a jazz különböző irányzatainak fejlődésével. A főszervező eképpen összegezte a szervezési koncepciót: Jazz is forever on move and Jazz Middelheim, too, azaz a jazz folyamatosan változik, és vele együtt a fesztivál is.
A Middelheim Jazz Fesztivál a pillanat szabadságát ragadja meg a zenében, mindig a következő pillanatét, aminek körvonalait talán lehet előre sejteni, de a tartalmát, a zene által kiváltott érzéseket csak ott és csak egyszer lehet átélni. Nem véletlenül állt a Miles Davis-mottó a programfüzet hátlapján: I\'ll play it first and tell you what it is later, azaz először eljátszom, majd utána elmondom mit játszottam.
A liberális megközelítés könnyen eltolhatná a fesztivált a jövő ismeretlen zsákutcáinak irányába. Ez pedig 1969 óta azért nem történt meg, mert egyvalamire nagyon odafigyelnek a szervezők: a minőségre. A több tízezres közönség pedig egyaránt bevállalja a pillanat szabadságának - sokszor pozitív és negatív érzéseket egyaránt kiváltó - zenéjét és a borsos jegyárakat, mert egyvalamiben biztos lehet: mindig kiváló zenészek állnak a színpadon.
Szinte lehetetlen felsorolni a közel egyhetes fesztivál alatt fellépő összes zenekart, viszont mindenképp érdemes megemlíteni néhány igazi jazz csemegét.
Valamennyi jazzgitáros, aki valaha is megfordult Miles Davis zenekarában, a mester mellett világklasszissá nőtte ki magát. Sco, azaz John Scofield a nyolcvanas években játszott együtt Miles Davis-szel, majd saját kvartettet alapított. A 2003-as Grammy-díjra jelölt Überjam CD-jét mutatta be a Middelheim Jazz Fesztiválon. Sco a \'legelektromosabb\' az elektromos jazzgitárosok között, aki képes rávenni gitárját, hogy emberi hangokat adjon ki, méghozzá úgy, hogy az éppen eljátszott gitárszóló által kiváltott érzéseket tükrözze. Felejthetetlen élmény volt!
Ha bigband játszik free jazzt, akkor az ember általában elkezd hümmögni, és az esetek jelentős részében alternatív programok után néz. Ha viszont Andrew Hill áll a bigband élén, akkor nem föltétlenül. A közel 70 éves jazz-zenész irigylésre méltó fiatalos virtussal improvizált a zongorán, majd olykor föltette szemüvegét, fölállt a zongora mellől, és - belepillantva kottáiba - visszavezényelte a hallgathatóság mezőire improvizációikban gyakran attól jelentősen eltávolodó fúvósait.
A Middelheim Jazz Fesztivál zárókoncertje volt az eper a hab tetején. Dave Liebman nemcsak zenészként, de pedagógusként is legendás hírű, ha pedig háta mögött a Brussels Jazz Orchestra muzsikál, akkor a csoda nem maradhat el...
A fesztivál Duke Ellington In a Sentimental Mood című dalával zárult, mely után lehetetlen rögtön hazamenni. A sörsátrak labirintusában kószálva rábukkantunk egy amszterdami utcai jazz-zenészre, aki a \'60-as évek hippi dalait adta elő jazzesített változatban, zongorán és trombitán. A vietnámi háborúról meg Woodstockról szóló énekek szövege megbotránkoztatóan aktuális...