Az Elektra a Royal Opera House-ban

Még nem teljesen \'royal\' az Elektra a Royal Operában

Richard Strauss: Elektra
Royal Opera House London, Covent Garden
Rendezte: Charles Ewards
Karmester: Semyon Bychkov
Szereplők:
Elektra - Lisa Gasteen
Chrysothemis - Anne Schwanewilms
Klytemnestra - Felicity Palmer
Orest - John Tomlinson
Aegisthus - Siegfried Jerusalem

Edward király hatszor tapsolta vissza az Elektrát éneklő Edyth Walkert a színpadra, majd páholyát kénytelen volt a királyné nélkül elhagyni, mivel őt annyira elbűvölte Edyth Walker, Anna Bahr-Mildenburg és Frances Rose, hogy csak a tizenkettedik függöny után követte férjét. Történt mindez közel egy évszázaddal ezelőtt, az Elektra 1910. február 19-i londoni bemutatóján.

A történelem pedig nem ismételte meg önmagát, ami nemcsak az utóbbi évtizedek krónikus brit királyhiányának köszönhető. Egy fantáziaszegény rendező, egy tapasztalatlan primadonna és egy, tüdőgyulladása miatt szereplését lemondani kényszerülő karmester koktélja a Covent Gardenben egy elég átlagos Elektrát eredményezett.

Charles Edwards bevállalta a díszlettervezést is, ami éppolyan lapos volt, mint maga a rendezés. Egy bécsi szecessziós szállodaszerű épület előtt játszódik minden, az épület bejáratánál pedig egy óriási forgóajtó forog, ki- meg beforgatván élőket és holtakat. Nyoma sincs a pompának, a rikító színeknek, mint ahogy azt Strauss és Hoffmannstahl szerette volna.
És sajnos nyoma sincs Christoph von Dohnányinak se, akit a bemutató előtt kevéssel egy tüdőgyulladás ágyba parancsolt. A helyette beugró Semyon Bychkov nem ragadja meg eléggé a mű monumentalitását, nem dermed meg a nézőtér a feszültségtől. Lassú, túlságosan is kiegyensúlyozott tempóban vezényel.

Elektra szerepében Lisa Gasteen ausztrál szoprán majd összeroskad a gyűlölet terhe alatt. Mégpedig annyira, hogy szinte mozdulni is alig bír a színpadon. Valósággal bebújik a bal sarokba, így a nézők egyharmada nem is nagyon látja őt az előadás alatt. Hallani viszont annál inkább, ami egyébként határozottan pozitív élmény, bár Lisa Gasteen most énekli először Elektrát, és ez kissé érződik az előadáson. Hangtechnikája kifogástalan, de nem éli bele magát eléggé szerepébe, még sokat kell gyakorolnia ahhoz, hogy a gyűlöletet, az erőszakot, Elektra lelki vívódásait művészetté tudja formálni.

Miközben Lisa Gasteen lelkében ide-oda vívódik, a Chrysothemist éneklő Anne Schwanewilms - szemtelenül lenyúlva a primadonna szerepét - zsebreteszi az előadást. Hangja lágy, érzéki, tiszta, szemében ott ragyog az a naív, ártatlan szépség. Egyszerűen tökéletes.

Felicity Palmer már rutinos Klytemnestra, ez meg is látszik határozott hangján és hiteles játékán. Orest szerepében John Tomlinson a lobogó sörényű vadoroszlán, aki nem ismer lehetetlent.

Lisa Gasteen pár év alatt kiváló Elektrává nőheti ki magát. A jelenlegi felállás egy új rendezővel és Dohnányival a zenekar élén egy remek előadás lehetőségét vetíti előre. Ez pedig bekövekezhet jóval azon történelmi pillanat előtt, amikor a derék brit operarajongók újra királyuk társaságában tapsolnak majd a Royal Opera House-ban.