Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

A young.euro.classic koncertjei 2. - Skócia

2003-08-15 11:54:00 Benno

2003. augusztus 10. - Konzerthaus Berlin

National Youth Orchestra of Scotland
Hakan Hardenberger, trombita
vezényelt Martyn Brabbins
OliverSearle: My Day of Carnage, ősbemutató
Cecil Coles: The Comedy of Errors
Sally Beamish: Trombitaverseny
Edward Elgar: 2. szimfónia

Aki skót dudát, Loch-Ness-szvitet esetleg egy félórásra spórolt programot várt vasárnap a Konzerthausban, az biztosan csalódott, a Skót Ifjúsági Zenekar ugyanis sztereotípia-mentes felfedező utazásra invitálta a közönséget hazájuk ismeretlen zenei tájaira.

Elsőként Oliver Searle My Day of Carnage (~Vérfürdőm napja) című müve, egyben a fesztivál első ősbemutatója hangzott fel. A rémisztő cím hátterében semmilyen valódi mészárlás nem állt, saját elmondása szerint csupán egy rossz hangulatú napnak állít benne emléket a fiatal komponista. Mitagadás, érdekes költői túlzás. Az alig több mint 10 perces zenés vérfürdő leginkább egy Bruckner-szimfónia tételére hasonlított, s nem váltott ki különösebb izgalmat.

Ezután a brit-német zenei kapcsolatok egyik tragikus sorsú, mára alig ismert alakjának állítottak emléket a skót vendégek. Cecil Coles (1888-1918) Stuttgartban tanult, így a német iskola végzettjeként tért vissza hazájába, hogy otthon folytassa ígéretesnek induló karrierjét (Gustav Holst is támogatói között volt) melyet a háború tört ketté: 1918-ban egy német golyó oltotta ki életét, miközben sebesülteket mentett. Torzóban maradt életművéből a BBC Skót Szimfonikus Zenekara adott ki nemrégiben egy lemezre valót, szintén Martyn Brabbins vezényletével. A most elhangzott Tévedések vígjátéka című nyitány egy kis Walkűr-áthallással indít (Loge, hör!) majd kellemes, andalító dallammá válik, mintha egy ismeretlen Csajkovszkij-balettzenét hallanánk.

Harmadikkéntegy igazi \"újszülöttel\" ismerkedhettünk meg. Sally Beamish Trombitaversenyét alig egy hete, augusztus 4-én mutata be hazai pályán ugyanez a zenekar, ugyancsak Hakan Hardenberger közreműködésével. Beamish londoni születésű, de egy skót faluban él. Egy interjúban a népzenei elemeket és a mindmáig ápolt közös zenélés/táncolás hagyományát emelte ki új otthona legfontosabb művészeti hatásaként. Ennek ellenére valódi urbánus darabbal mutatkozott be a berlini közönség előtt: a Trombitaverseny a nagyvárosok hangját, hangulatát, félelmeit tematizálja. Az első tételeben (\"Hajnalhasadás\") egy ébredező város zajait halljuk csengettyűkkel, nyögésekkel, madárcsicsergéssel vegyítve. A második tétel (\"Táncparádé\") néha melankolikus, néha komor-nyomott dallamai leginkább a West Side Story világára emlékeztetnek, míg a harmadik tételben a várost uraló fizikai erőszak alakul át akusztikus élménnyé. Többször felperegnek a dobok, néha élesen, néha tompán, akárcsak bokszolnának valakit. A szóló trombita, úgy tűnik, menekül az őt fenyegető zenekari kísérettől. Egy lassúbb rész bizonytalan össze-vissza tévelygést sugall, aztán szólóhagszer és kíséret egyaránt felpörög - és hirtelen elhallgat. Netán agyonvertek valakit?

E háromrészes felfedezőutat a szünet után - bizonyára a brit egység jegyében - Elgar második szimfóniája követte, a közönséget visszavezetve a repertoár ismertebb tájaira.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.