A young.euro.classic koncertjei 1.
Berlin, 2003 augusztus 9. - Konzerthaus
Junge Deutsche Philharmonie (Németország)
Claudia Barainsky, szoprán
Vezényelt: Lothar Zagrosek
Ligeti György: San Francisco Polyphony
Matthias Pintscher: Hérodiade-fragmentumok szopránra és zenekarra
Robert Schumann: 4. (d-Moll) szimfónia, op. 120
A fesztivál második napján a német zeneművészeti főiskolásokból álló
Junge Deutsche Philharmonie lépett fel Lothar Zagrosek
vezényletével. A Stuttgarti Opera főzeneigazgatója - \"Az év karmestere\" díj
kétszeres kitüntetettje - 1995 óta az dolgozik együtt az ifjúsági zenekarral
mint első vendégkarmester és művészeti tanácsadó.
Áprilisban már belopta magát a berliniek szívébe a Deutsche Oper-beli
Idomeneo-premierjével, az elmúlt napokban pedig többször is találkozhattak vele
rajongói: pénteken egy közönségtalálkozón a város legnagyobb zeneboltjában,
szombaton konzervből élvezhették stuttgarti Walkűr-jét az Arte-n, a
Tűzvarázs vége után pedig máris útrakelhettek, hogy élőben
láthassák-hallhassák a mestert.
Megnyitójában az est háziasszonya - a város volt kultúrszenátora - leginkább az általa vezetett alapítványt dícsérte nagy szavakkal, a pártfogolt zenekarról kevesebb szót ejtve.
Elsőként Ligeti György San Francisco Polyphony-ja csendült fel, mely épp abban az évben keletkezett, amikor az est vendégzenekara is világra jött (1973/74). A közönség pislogását és megilletődöttségét (kevésbé eufemisztikusan: értetlenségét) tekintve elmondható: e darab ma legalább olyan \"kortárs\" (= nehezen emészthető) mint anno 30 éve lehetett az ősbemutatón.
Az idén jubiláló és Berlin-szerte egész évben ünnepelt mester után egy fiatal zeneszerző opusza következett a programban: Matthias Pintscher Heródiás-fragmentumai szopránra és zenekarra. Pintscher a kortárs német komponisták egyik sztárja. A 32 éves fiatalember az elmúlt években nem szűkölködött megtisztelő felkérésekben és bemutatókban. 2000-2002-ben Clevelandbe hívták meg háziszerzőnek(composer in residence), melyet ősbemutató, majd rá egy évre európai bemutató követett (a with lilies white c. fantázia). Idén februárban pedig az en sourdine c. hegedűre és zenekarra írt zenéjét mutatták be nem akárkik: a Berlini Filharmonikusok Frank Peter Zimmermann szólójával, Eötvös Péter vezényletével.
A Fragmentumok a Salomé-történet végigkísérő nyomasztó lelkiállapotot tematizálják. A darab szopránszólója Mallarmé azonos című versciklusán alapszik, egy monológgá redukált párbeszéd a királylány és dajkája között (Claudia Barainski énekelte), melyben feltárulnak a bűnös lélek félelmei és küzdelmei. A szélsőséges személyiség ábrázolása szélsőséges zenét kíván, s a létrejött \"zenekari erőszak\" (Orchestergewalt, ahogy a kisérőfüzet fogalmaz!) bizony megviselte a hallgatóságot. Pintscher egyébként számos kollégájához hasonlóan imádja az ütős-ketyeréket, ezeket öt komplexumra osztva állították fel a pódiumon, öt legény forgolódott köztük, félpercenként eszközt váltva, hihetetlen intenzitással. Nem hiányzott az obligát (nagyobb, fekete) cipőkefe és (kisebb, fehér) mosókefe sem a dobok és cintányérok törzsölgetéséhez.
A koncert második felében a klasszikus repertoár kedvelői is kielégültek Schumann 4. szimfóniáját hallgatva, melyen egyes kritikusok szerint a zenekar úgy száguldott végig, mint egy ICE (de kedves a hasonlat!). Végül ráadást is kaptunk, egy szép, a Rienzi motívumaira emlékeztető darabot. A teremben ülő szakértők rögtön Berlioz nevét kezdték el susmogni, de biztosat csak a koncert után, amüvészbejáróban elcsípett hegedűs leánytól tudtunk meg: az idén jubiláló francia mester korai zsengéjét (a LesFrancs-Juges nyitányát) hallottuk.
A klasszikus és kortárs zene ilyen egyenletes adagolása máris felkészítette a közönséget a másnapi felfedezőútra, amikor Skócia mutatkozott be...