A Tosca Prágában

Prága 2003. május 6. - Narodni Divadlo
Puccini: Tosca

Különös hangulatú előadás volt, leginkább Vladimír Morávek rendezése miatt. Többször meg kellene nézni, hogy eldöntsem, ezzel, azzal mit is akart a művész?
Időnként szürrealista, expresszionista, máskor szájbarágós gyerekmesének tűnt. Valami ocsmány, fekete sakálfélék szobrai álltak a színpadon, ezek Scarpia felbukkanásakor rendre vérben izzó szemeket meresztettek, és számuk egyre növekedett. Aztán láthattunk némajátékot, balettet, meg a háttérben egy kitöltetlen keresztrejtvény-félét, ahol a négyzetekben fénypontok közeledtek-távolodtak, időnként találkozva, összeérve.

Egyetlen momentum: a fehérbe öltözött Cavaradossi kivégzése után állva marad. Tosca vörösben leveti magát az Angyalvárról, de másodpercek múlva megjelenik - fehérben - és átöleli Cavaradossit. Megváltás-motívum?

Egyértelműbb, egyszerűbb a zenei megvalósításról írnom. Ha lett volna egy adekvát Scarpia, akkor a Metropolitan, a Bécsi Opera átlagszínvonalát überelte volna ez az este. Sajnos, nem volt

Alexander Podolkhov az Ostravai Opera tagja, a voce nem Scarpia - de még Schaunard szólamára is kevés lenne. Kár, nagy kár,mert Anda-Louise Bogza Toscája kiérlelt, profi alakítás. A harmincas éveiben járó hölgy gyönyörű, a hang mezzosan telt, de diadalmas magasságokkal.
Sergej Ljadov Szentpétervárott és a Metben is énekel. Ilyen \"Vittoria, vittoria\"-t élőben még nem hallottam, (beleértve a fénykorában lévő B. Nagy Jánost is). Gregor József szokta mondani az effélére, hogy \"kabátot lehet rá akasztani\". Erre egy ruhatárat lehetett volna. És ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a tenorista végig üvöltötte volna a szólamot. Széles dinamikai skálán énekelt (ami, tudván, hogy immáron Trisztánt is alakítja, különösen méltánylandó). Tény, a hang kissé \"szlávos\", de hát hol van ma egy di Stefano, Pavarotti, vagy Carreras Cavaradossiként?

Az est igazi hőse azonban a dirigens, Oliver Dohnányi volt.

Tapasztalatom szerint a Narodni az, ahol rossz karmester elvétve fordul csak elő (szemben Béccsel, New Yorkkal. stb.), és nagyon sok a jó. Dohnányi az egyik legjobb, immáron csak vendégként. Éveken át ő volt a főzeneigazgató, most, ha jól tudom, Karlsruhe az állandó helye. Nem hiszem, hogy sok jobb manualitású maestro lenne ma, mint ő, szinte kirajzolja a zenét. Hihetetlen az ütéstechnikája. Lehet, hogy a pulpituson vannak nála szenvedélyesebbek, vehemensebbek, de ez nem jelenti az emóciók hiányát!

Sok-sok Tosca-előadást láttam már, Szegeden a kőszínházban és a Szabadtérin, Pesten Scottoval, Brüsszelben a nagyszerű Inez Salazarral, hogy csak néhány emlékezetembe beugró példát említsek. Ez a prágai előadás egyike volt a legnagyszerűbbeknek.