A Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar Kölnben
2005. március 3. - Köln, Filharmónia
Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar
Anu Komski, Pii Komski - szoprán
Emanuel Ax - zongora
Vez.: Esa-Pekka Salonen
SALONEN: Wing on wing
DEBUSSY: Fantázia zongorára és zenekarra
STRAVINSKY: Tavaszi áldozat
Sir Simon Rattle, napjaink egyik legfelkapottabb dirigense egyszer valami olyasmit talált mondani, hogy a Los Angeles-i Filharmonikus Zenekar egész különleges képződmény, amely egyesíti magában a precíziós műszerként funkcionáló amerikai zenekarok legjobb hagyományait. Hogy mindezt elhisszük neki, vagy sem, az másodlagos, egy azonban bizonyos: a zenekar idei egyetlen európai vendégjátékának (amely során kizárólag Kölnben léptek fel) második estéjén valóban nagyszerű benyomást tett a Filharmónia népes közönségére. Az ováció pesti mércével mérve szinte leírhatatlan volt, pedig a kölnieknek is kijut a jóból (szerencsére egyre gyakrabban nekünk is), hiszen az elkövetkező két hónapban a többi közt Thomas Quasthoffnak, Schiff Andrásnak, Marek Janowskinak, René Jacobsnak, Emmanuel Pahud-nek, Radu Lupunak, Leon Fleishernek, az operás berkekben jó nevű Michelle Breedtnek vagy Dalibor Jenisnek, illetve a nemrégiben Budapestet is megjárt Rafael Frühbeck de Burgosnak, vagy Paul Lewisnak tapsolhatnak.
Ezen a márciusi estén a Los Angeles-i Filharmonikusok tényleg rendkívüli formában játszottak, összeszokottságuk igazán figyelemre méltó volt. Ennek fő oka az lehet, hogy már több mint tíz esztendeje ugyanazzal a dirigenssel, a finn Esa-Pekka Salonennel dolgozhatnak; és az együttműködés, valamint a cseppet sem szokványos műsorpolitika (sok-sok modern darab) számos, nagy lemezcégnél készült CD, valamint nagysikerű koncertturnék formájában meg is hozta gyümölcsét.
A finn karmester egyébként ismert zeneszerző is, egyik darabját, a Wing on wing címűt ezen az estén, németországi premierként elő is adták. A mű annak ellenére, hogy kortárs szerzemény, meglepően fogyasztható, és sok érdekes, experimentális elemet is tartalmaz: a szopránhangokra írt részeket például a terem különböző pontjaiból hallhatjuk, mivel tulajdonosaik folyamatosan vándorolnak a mű folyamán. A mű hangszerelése is igen érdekes: sohasem látott hangszereket, óriási rézfúvós- és még nagyobb ütősapparátust, valamint kibővített vonóskart igényel.
Ezt követően Debussy fiatalkori zsengéje, az igen élvezetes, háromtételes, Fantáziának becézett zongoraverseny került terítékre, a remek Emanuel Ax közreműködésével. A lengyel származású pianista a virtuóz részek példamutató tolmácsolásával nyűgözte le a közönséget, a zenekar játékát pedig a szinte kamarazenei transzparencia jellemezte.
A koncert második felében elhangzó Stravinsky-mű, az igen népszerű, annak idején hatalmas botrányt kavart Tavaszi áldozat ezen az estén attól vált emlékezetessé, hogy a hatalmas apparátust foglalkoztató kompozíció előadása során valamennyi hangszer kristálytisztán, egymást sohasem elnyomva volt hallható, amely egy ilyen igényű mű esetében bizony ritkaság. Mindezt a remek akusztikájú, lenyűgöző belső méretekkel rendelkező terem \"számlájára is írhatjuk\", a ritmikailag is feszes, precíz előadásmód azonban a felkészült zenészeket, és persze nem utolsósorban a kiváló dirigenst, Salonent dicséri.
Az Angyalok Városának szimfonikus zenekara ezen az estén kiváló formában muzsikált, és csak remélhetjük, hogy legközelebb nem állnak meg a Rajna-parton, és talán hozzánk is eljutnak.
