Bejelentkezés Regisztráció

Külföldön

A Kegyencnő Bécsben

2003-03-16 10:46:00 Heiner Lajos

Bécs \"Donizetti-város\". A komponista ugyan csak 1842-ben járt itt először, de az azt megelőző tizenöt esztendőben is már 17 (!) operáját játszották a Császárvárosban.

Az elmúlt években Edita Gruberová kedvéért mutatták be a Linda di Chamounix-t és a Roberto Devereux-t, de a legfrissebb produkcióra viszont nem egy énekessztár miatt került sor. A Kegyencnő valóban beleillik a Bécsi Staatsoper francia Grand Opéra sorozatába, mint például a Ioan Holender igazgatósága alatt bemutatott Zsidónő, A próféta, Tell Vilmos, A szicíliai vecsernye.

Francia nyelven egész más ez a zene. Az ismertebb olasz változathoz képest a zenei textus is sok helyen eltér, de még fontosabb az egész mű hangzásvilágának különbözősége. így lett ideális a szereposztás:
Leonóraként, ponosabban Léonor de Guzmanként Violeta Urmanát hallani. Urmana hangja meglepő módon egyre világosabb, hamarosan alkalmas lesz az Andrea Chénier Maddalena szerepére.
Fernand: Giuseppe Sabbatini. Az olasz változatban őt is nehezen tudnám elképzelni, \"fehér\" a voce, az első felvonásban indiszpozícióval küszködött, aztán egyre szebben és meggyőzőbben énekelt.
XI Alphonse király, azaz Carlos Alvarez változatlanul az egyik legszebb baritonhang a nemzetközi piacon, és számomra felfedezés volt Giacomo Prestia Balthazarja is - végre egy sötétebb színű, ha nem is igazán gyönyörködtető basszus.

A Bécsben egyre fontosabbnak számító Fabio Luisi dirigált, a tőle megszokott elánnal, izgalommal. A rendező, John Dew egy interjúban arra hívta fel a figyelmet, hogy a Biedermeier éráig az énekesek még a proszcénium előtt játszottak (a közönség pedig evett-ivott, és kártyázott. A Metropolitan Operában csak 1952-ben!!! tiltották be az előadás alatti kártyajátékot). A rendezés ezt a korabeli hangulatot kísérelte meg visszaadni, az előadás így intimebb, az énekesek-közönség közötti kapcsolat közvetlenebb lett.
\"A kegyencnő végig szép, ám az utolsó felvonás minden egyes hangja mestermű.\" állította egy bizonyos Arturo Toscanini. A bécsi előadást látva-hallva hajlunk hinni neki.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.