A Cseh Rádió Zenekara a Rudolfinumban

2003. október 14.
Prága, Rudolfinum
A Cseh Rádió Szimfonikus Zenekara
Jan Simon - zongora
Vez.: Vladimir Válek

Hrabali történet, persze, hogy csak Prágában fordulhat elő ilyesmi.
Már többször megfigyeltem, hogy valamilyen ok miatt alig-alig hirdetik meg nyilvánosan a Cseh Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertjeit. Külvárosi templomok kamararendezvényei megtalálhatók az ismertebb prágai kulturális ajánlókban, de a Rádiózenekar fellépései csak elvétve szerepelnek egy-egy plakáton. Jó múltkorában is véletlenül vettem észre - Dvorák Szláv táncait játszották, mindkét sorozatot, emlékezetesen - s most is a villamosból kipillantva láttam: ma este fellépnek!

Irány a jegyiroda - zárva. Mások is ott álldogálnak tanácstalanul, a biztonsági őrök próbálnak segíteni, hiába.

Idősebb jegykezelőhöz fordulok, gondolom, beszél németül - érdekes módon, angolul válaszolt. Nosza, ki itt a sajtóért a felelős? Elmegy, pár perc múlva visszatér, menjek a művészbejáróhoz. Ott a két portást ékes cseh nyelvtudásommal próbálom faggatni, de hát itt nem \"escsedno pivo proszim\" a szükséges szöveg. Szerencsére egy fiatalember segítőkész, angol kérdésemre (Van itt valaki a Rádiózenekartól?) azt mondja, csak azok vannak itt. S előkerít egy szimpatikus fiatalurat, vele németül társalgok, sajtóigazolványomra kapok is egy belépőt, ismét szerencsém van, telt házzal játszanak, de valaki épp visszamondta.

Novák egy szimfonikus darabjával kezdődik a hangverseny, nálunk nemigen játsszák őt, nekem nem is fog hiányozni.

Aztán az újabb, Hrabal tollára való fordulat: Chopin f-moll zongoraversenye következik, bejön a szólista, az a pár perce megismert úr, akitől a sajtójegyet kaptam...

Jan Simon melankolikus, őszies Chopint játszott, októberre valót, az első két tételben a szokásosnál icipicit lassabb tempókkal. Tökéletes szimbiózisban a zenekarral (ezek a csehek, \"Co Cech, to muzikant\", egyetlen apró mozzanat, az utolsó tétel sziporkázó zárórésze előtt megszólaló kürt, regényt lehetett volna írni arról a pár másodpercről).

Szünet után Dvorák Hetedik szimfóniája, méltatlanul ritkán játszott. Van, aki Váleket tartja napjaink legjobb cseh dirigensének, hallatlanul muzikális, úgy mondják, jó zenekarnevelő, semmi magamutogatás, semmi póz, minden gördült, minden természetes volt.

S újra és újra rá kellett jönnöm, még az emelet egyik oldalüléséről is: a Rudolfinum az általam ismert egyik legjobb akusztikájú hangversenyterem.