A Bécsiek Salzburgban
2003.08.24 - Salzburg, Grosses Festspielhaus
Bécsi Filharmonikus Zenekar, Miah Persson (szoprán)
vez. Pierre Boulez
A Wiener Philharmoniker hagyományosan külön koncertciklust kap a Salzburgi Ünnepi Játékokon (még ha az előző igazgatóval durva húzd meg - ereszd el játék is folyt), a hétszer két hangversenyből kétszer kettő matiné.
A Boulez dirigálta Webern-darabok az orkeszter egy számomra eddig ismeretlen arcát mutatták. Ennyire plasztikusan, szinte amerikai nagyzenekarokra jellemzően, éles kontúrokkal, időnként szinte fájdalmas hangzással nem hallottam még őket zenélni. Elhangzott a Passacaglia (op. 1.), az Öt zenekari darab (op. 10.), és a Hat zenekari darab (op. 6.) Webern Boulez egyik szellemi atyja, szinte érezni lehetett valamiféle spirituális töltődést a teremben.
Szünet után: Mahler Negyedikje. Ez is egyfajta koncepció: áttetsző, mondhatnám strukturalista, kortexszel vezényelt inkább, semmint emóciókkal. S talán nem túlzok, ha azt állítom: Mahler zenéjét a bécsiekre s a Bécsiekre gondolva írta, beugrik az a story, amikor Leonard Bernstein először vezényelt élükön Mahlert, s csodálkozott, mennyire más az egyes hangszerek hangzásvilága, mint a megszokott. A koncertmester most is két hegedűn játszott felváltva.
A zárótétel szólistája Miah Persson volt - éteri magasságokkal, de préselt mélységekkel, a hang volumene nem jelentős, szövegmondása még kevésbé.
Apropó, szólista. A harmadik tétel előtt jött be, a publikum egy része tapsviharban tört ki, mások pisszegtek. Nem tudom, mi indokolta ezt a megoldást - a darab előtti beéneklés elvesztené az utolsó tételre a hatását?
Érdekes lehetett a dolog a hangversenyt az Osztrák Rádió jóvoltából élőben hallgatók számára. Meglepő ugyan az első rész után már nem: a salzburgi publikum egy közismerten sznob, a zenéhez nem értő, a rendezvényeket csak társadalmi eseményként felfogó szegmense vígan bele-beletapsolgatott a Fünf Orchesterstücke egyes darabjai közti szünetekbe...