Változások kora (A BFZ és Han-Na Chang)

2007. május 12.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Budapesti Fesztiválzenekar
Han-Na Chang - gordonka
Vez.: Ion Marin

IVES: Négy ragtime
ELGAR: e-moll gordonkaverseny
PROKOFJEV: Rómeó és Júlia - részletek

Nemcsak a karmester személyében, de műsorában is változtatásra kényszerült utóbbi koncertjein a Budapesti Fesztiválzenekar. Mint azt a hírek már idejekorán tudatták, a finn Osmo Vänskä helyett Ion Marin, napjaink egyik figyelemreméltó román dirigense emelte fel a pálcáját ezen a hétvégén - rokon helyett szomszéd. Nem bánom, Vänskä-t már hallottam, Marint még sosem.

Hogy a műsorváltozás pontosan minek is köszönhető, arról nincsenek hiteles információim, vélhetően Marin kérte a változtatásokat. Utóvégre mégsem mindegy, mire készülök. A Sibelius-Prokofjev cserével még könnyebben megbékülnék, de a Sosztakovics-gordonkaversenyt Elgaréra változtatni, nos, ezt a gesztust már nehezebben nyelem le. No nem azért, mintha olyan hatalmas minőségi különbséget éreznék e két csellókoncert között - azért van némi kvalitásbéli differencia, kétségtelenül, természetesen az orosz mester javára -, mégis, Elgar darabja gyökeresen más hangulatú, más szemléletű, egészen eltérő zenei világot hordozó munka.

A szólista Han-Na Chang mellett így csak az Ives-ragtime-ok maradtak az előzetesen meghirdetettekkel szinkronban az estén. Jóllehet, az amerikai szerző idehaza még mindig talányos, különc figurának számít - a Nemzeti Hangversenyteremben utoljára a Cleveland Zenekart hallottam Charles Ives művét játszani, a 2. szimfóniát, de nem állítanám, hogy mély benyomást tett volna a közönségre - a most bemutatott Négy ragtime ideális koncertnyitánynak tűnt, derűs, szellemesen tetszetős, jól megírt mű(sorozat)ként mutatkozott be, ám különösebb esztétikai hozadék nélkül. A zenekar érezte a hangsúlyokat, jól keverte az arányokat, szépen adagolta az energiákat.

Sir Edward Elgar gordonkaversenye (e-moll, Op.85) érezhető odaadással és biztos ízléssel megírt tisztes munka, mely magán viseli egy komoly zeneszerző tudásának és tapasztalatának számos jegyét - de a szó hagyományos értelmében korántsem jelentős kompozíció, bármennyire is akadnak ihletett pillanatai. Hogy a koreai csellistának volt mersze igenis jelentős szerzeményként bemutatni a darabot, Chang feltétlen előnyére írom, s a magam hátrányára, ha korábban tettem meggondolatlan, lekicsinylő megjegyzéseket e csellókoncertre. Holott talán csendben kellett volna maradnom, s Chang interpretációja előtt meg se szólalnom ez ügyben. Mert szombat este a művet ellenállhatatlannak, magával ragadónak, igazi későromantikus mesterműnek éreztem. Ezen véleményem kialakításában természetesen a szólistának van a legnagyobb szerepe: Han-Na Chang megnyerő intenzitással, energikusan, feltartóztathatatlan hévvel játszott. Nem, bizonyosan nem makulátlanul, de jó technikával, mindazonáltal a szenvedély és dallami inspiráció megelőzött minden egyéb kritériumot.

Szünet után azt vártam, Chang lelkesedését és energiáit hallom majd a zenekartól Prokofjev Rómeó és Júliájában. Merthogy valódi zenekari jutalomjáték ez a balett-szvit (ez esetben inkább válogatás a szvitekből), megannyi színt, sugárzó, nagy tablókat, gyönyörűen felrakott moll-akkordokat elővezető mű. A Fesztiválzenekar hozta a kötelezően elvárt magas minőséget, ahogyan megszoktuk. Megfelelően adagolt teatralitással, kiváló dinamikai építkezéssel, lefegyverzően határozott szólóállásokkal. Ion Marin, bár egyéniségét ritkán akarta előtérbe tolni, sőt, mintha inkább megbújt volna az est \"valódi\" szereplői mögött, nehezen tagadhatná kompetenciáját. Kisiklásoktól mentes, erős drámaisággal tagolt Rómeó és Júliájából nem hiányzott a hév, a dinamizmus (Az antillai lányok tánca), s nem kellett nélkülöznünk a darab szerves részét adó nemes poézist sem (Tybalt halála). Marin nem jelenlétének súlyával hitelesíti a munkáját, nem személyisége, aurája válik meghatározóvá, inkább feltűnésmentesen és szakszerűen tevékenykedik. Úgy mondanám: a tételek természetes zeneiségét hangosítja fel, így éri el, hogy az ezerszer mesélt tragikus történet veleje és mondandója hiánytalanul megszólaljon.