Évadzáró évadkezdő – Az Augsburger Domsingknaben a Mátyás templomban

2015.szeptember 8.
Mátyás templom
Augsburger Domsingknaben
vez.: Reinhard Kammler

Kóruskoncert egy templomban? Ez még nagyon nyári, amolyan turistáknak való program. Nem gyakran, de éppen mi is előfordulunk ilyeneken, idén júliusban Amsterdamban a Nieuwkerk-ben hallottunk egy tisztességesen közepes orgona - inkább bemutatót, mint koncertet - augusztusban pedig Skóciában hallottuk – szinte véletlenül - egy afrikai énekegyüttes hangversenyét (az amúgy igen szórakoztató dudás-felvonuláshoz mintegy ráadásképp).

De szeptember elején már itthon, kiéhezve várjuk az új szezont. Mi vitt mégis a Mátyás templomba?

Nem nehéz megmagyarázni...

Az Augsburger Domsingknaben nem gyermekkar, hanem igazi, klasszikus fiú-vegyeskar, ráadásul az utóbbi időben elég jó hírük van. Sokat utaznak és elég érdekes, gazdag programokon vesznek részt, beleértve egy Mahler III. szimfóniát a Londoniakkal és Kent Naganóval. Ez önmagában is rang lenne, de számítsuk hozzá, hogy Budapestre amúgy is nagyon komoly műsorral jöttek. Allegri Miserere, többkórusos Gabrieli és a Fürchte Dich nicht motetta. Sajnos éppen a Bach-motetták annyira ritkán hallhatók koncerten. Mindegyik rendkívül nehéz, érthetően igen kevesen vannak, akik egyáltalán műsorra merik tűzni. Egyszerűen nem engedhettük meg magunknak, hogy ne adjunk esélyt nekik – illetve magunknak.

Sajnos elég hamar kiderült, hogy az esemény jelentősége és a szervezés színvonala nem volt összhangban. Az MR3 Bartók élőben közvetített, és Bősze Ádám a helyszínen felkonferálta a koncert első felének – természetesen megváltozott – műsorát. Azt nem tudhattuk, hogy a második fél mikor kezdődött, hiszen nem volt szünet, de gyanakszom, hogy az a rész sem maradt érintetlen. A nyomtatott, a konferált és a valójában elhangzott program nem mindenben fedték egymást. Volt amit felismertünk, volt amit nem, de azt biztosan kijelenthetem, hogy a várt motetta elmaradt – igaz, volt helyette a „Der Geist hilft unsrer Schwachtheit auf.

Szóval a koncert végén sem szomorúnak sem dühösnek nem kellett lennünk. Igaz, mást kaptunk, mit amire számítottunk, de az a más önmagában is elég sokszínű és izgalmas volt. A közismert és épp ezért viszonyítási alapként is használható Allegri például kifejezetten szép volt. A nagyon magas szóló-szoprán fiúhang nélkülözte a képzett hangú professzionális szopránok stabilitását, de érdekes módon ezt most inkább előnyként könyveltük el. Végül ugyanis valahogy minden megszólalt, és éppen ez a szépség, a maga alkalmiságával és egyediségével tette emelkedetté, éterivé a darabot.

Nagyra értékeltük azt is, hogy a megmaradt program is meglehetősen sokszínű volt – és sokszínű volt az előadás is. Gregorián, reneszánsz, barokk és romantika (a ráadásképp magyarul elénekelt Kodályt akár vehetjük huszadik századinak), mind másképpen és hitelesen szólt. Az külön megérdemelne egy hosszabb elemzést, hogy a Mátyás templom lehetetlen akusztikájával hogyan küzdöttek meg. Nyilván eleve megszokták a speciális akusztikát, de kevés olyat láttam-hallottam, akik ennyire rugalmasan alkalmazkodtak volna. Műtől függően álltak az oltár előtt, a kereszthajóban, vagy a templom végében az utolsó boltív alatt. Egy többkórusos Gabrielit pedig eleve három csoportban, egymástól nagy távolságra adtak elő. Mondjuk, Gabrieli ezekben művekben már eleve figyelembe vette a hosszú lecsengési időt, de a lehetőséggel az Augsburgiak kiválóan éltek.

Reinhard Kammler alighanem jó fülű és gondos karnagy. Nincs kétségem, hogy a betanításban, a produkció minden erényében ott van a keze munkája. Mint koncert-dirigens, sajnos feszültnek és türelmetlennek tűnt.

Nem baj, máskülönben mindent megkaptunk, amiért ott akartunk lenni.

Egy fiú vegyeskar magas hangjai ugyanis egészen másképp szólnak kórusban, mint a hölgyeké. Felhangszegényebbek, így sűrű harmóniai fordulatokban tisztábbak lehetnek. Mindez különösen sokszólamú, bonyolult szólamvezetésű barokk művekben lehet nagy előny. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bármilyen fiúkórus automatikusan nagyon jó lesz, ahhoz nagyon is pontosan és tisztán kell intonálni.

És az augsburgiak - kisebb problémáktól eltekintve - ezt tették.