Theodora-bemutató a Zeneakadémián

2004. november 07.
Zeneakadémia
HÄNDEL: Theodora (1749) - magyarországi bemutató

Korondi Anna - Theodora
Halmai Katalin - Irene
Németh Judit - Dydimus
Timothy Bentch - Septimus
Kovács István - Valens
Kálmán László - Messenger
Purcell kórus
Orfeo zenekar
Vez.: Vashegyi György

Händel utolsó előtti nagyszabású oratóriuma az utóbbi évtizedekben kezdte elfoglalni a helyét a koncert-, és lemezrepertoárban. Harnoncourt-tól William Christie-ig sokan felvették, sőt a Glyndeburne Festival Opera szcenírozott előadásban is műsorra tűzte, Peter Sellars rendezésében (DVD-n hozzáférhető).

Maga Händel is sokra értékelte művét, a második rész zárókórusát a Messiásé elé helyezte.
Ilyen információkkal most nem maradt adós a rendezőség, minden székre jutott - Vashegyi György rövid ismertetőjét, illetve az angol és magyar szöveget tartalmazó - műsorfüzet, amelyet sokan a legrosszabb pillanatokban tudtak jó hangosan forgatni.

Magyarországi bemutató volt, tehát érdemes gyorsan áttekinteni a történetet. Valens, Antiochia helytartója, Diocletianus császár születésnapja alkalmából a legfőbb istennek, Jupiternek való áldozattételre szólít fel mindenkit. Theodora, a nemesi származású keresztény leány megtagadja ezt, de ezért büntetése nem a halál, hanem afféle bordélyba záratás. Szerelme, Dydimus, a római katonatiszt, akit már megtérített, barátja, a pogány, de becsületes Septimus segítségével bejut a börtönbe, majd ruhát cserél Theodorával, aki vonakodva ugyan, de elfogadja az áldozatot. Amikor erre fény derül, Valens kivégeztetné Dydimust, de Theodora ezt már tényleg nem nézheti tétlenül, felfedi kilétét, de a helytartó nem enyhül meg, mindkettejüket a halálba küldi.

A színpadon egészen nagy zenekar foglalt helyet (5.5.4.2.2.), a vonósokat négy(!) oboa, két fagott duplázta, erősítette, plusz két-két fuvola, trombita és kürt is kapott több-kevesebb feladatot. A continuo-csoportban chitarrone, csembaló, orgona szerepelt. Nagy és tömör zenekari hangzást kaptunk tehát, ami egészen másképp szólt, mint az a - bizony sokszor csak cincogásnak hallatszó - barokk kamarahangzás, amit a sokáig még ezeknek a nagyszabású műveknek a hangzásvilágával is azonosítottunk.

Tudott hangos lenni, anélkül, hogy forszírozottá vált volna, de amikor halk volt, akkor is tömör és sima maradt. Bizony, más volt, mint a fémhúros, modern zenekarok. Az oboák is teljesen belevegyültek az egész hangzásba, nem önálló szólamként hangoztak, a fagottokról, amelyek még szelídebbek a maiaknál, nem is beszélve. De nem csak jól, hibátlanul is játszott a zenekar, csak a hosszabb tétlenségre ítélt kürtösök, fagottosok találták meg lassabban a helyes intonációt belépésükkor.

A kórus szintén erőssége volt az előadásnak, de ez ma már szinte külön említést sem érdemel, előre borítékolhatóan kapjuk stílusos hangzásukat, hajlékony szólamvezetésüket, a fúgákban egymásra figyelő összeszokottságukat.
Theodora szoprán szerep, Korondi Anna szép hangon, mind a magasságokat, mind a - feltehetőleg a karmester által kidolgozott, mert mindenki által egységesen alkalmazott - virtuóz díszítéseket, és rendszerint lassú áriáiban a megindító alaphangulatokat is biztosan hozta. Szerelme, Dydimus férfialt-szerep volna, most Németh Judit énekelte a szólamot, aki túlságosan vibrátós, nagyoperai hangképzéssel indított, de később belesimult társai stílusosabban megszólaló világába, súlyos altja simulékonyan fonódott össze Korondi szopránjával a két gyönyörű duettben.

Kovács István basszusa szintén jól birkózott meg szólamával, de ide halk volt, és az az erő is hiányzott belőle, amely a hajthatatlan nagyurat kellett volna, hogy jellemezze. Timothy Bentch hangszalagproblémával küzdhetett, mert a magas hangok - amelyek itt nem voltak igazán tenorpróbálóak - kontrollálatlanok voltak: mind színben, mind erőben kiszóltak a rendben lévő közép- és alsó regiszterekből.
Halmai Katalin Ireneként nem jelentéktelen szerepet kapott, kisebb volumenű, de hibátlanul teljesítő altja az egyik legbiztosabb pontja volt az előadásnak.

Kiváló előadásban élvezhettük a Theodora első magyarországi jelentkezését. Ha nem hajtanak végre húzásokat (így is hetven és nyolcvan perces felvonásokkal adták), akkor abszolút teljes értékű bemutatóval találkoztunk volna.