Szolíd Kamarazene

1999. december 10. - Zeneakadémia
Szabadi Vilmos (hegedű), Onczay Csaba (gordonka), Gulyás Márta (zongora)
KODÁLY: Szonáta, op. 4
BARTÓK: 2. hegedű-zongoraszonáta
KODÁLY: Szonatina gordonkára és zongorára
DOHNÁNYI: Szonatina gordonkára és zongorára, op. 8

Amikor a kritikus koncertre megy, már készülődés közben, utaztában végiggondolja mi vár rá este. A darabokat, de legalábbis szerzőjüket ismeri, az előadókat is sokszor hallotta már, mi akadályozná abban, hogy prekoncepciója legyen? Szóval még be sem lép a Zeneakadémia oldalsó, Király utcai kapuján, már fogalmazgatja magában másnapi írását, tudva, hogy lényeges mondanivalója csak akkor lesz, ha valami nem a várakozásnak megfelelően történik. Akkor persze könnyű, tulajdonképpen csak a különbséget kell megírnia.
De ha nincs semmi meglepetés, ha elmarad a csoda, akkor ugyan mit mondjon?
Azt például, hogy Onczay Csaba szép hangon, de meglehetősen szűk intenzitás-határokon belül játszik? Hogy egy visszafogottan szecessziós Kodályban hitelesen-rokonszenvesen elmuzsikál, de nem szárnyal, a forték nem harapnak és nincs gyantaszag?
De megírhatja azt is, hogy Szabadi Vilmos rendkívüli tehetség. Képes produkálni azt az elemi tisztaságot, azt fényt a hegedű hangjában, ami valóban csak kevesek kiváltsága. Ott van a nagyok között - csak a legutolsó lépést nem sikerült még megtennie. Vajon miért nem tudott mégsem felnőni a nemzetközi szinten is legnagyobbakhoz? Talán csak mentális oka van - a drámai keménység és elmélyültség hiánya, az elkerült gyötrelem?
Gulyás Márta a legmegbízhatóbb kamara-zongorista. A szóló pályafutáshoz nagyon hiányzik a belső szólamok tónus-gazdagsága, a sokszínűen csillogó billentés. Ugyanakkor nyilvánvalóan remek partner, aki figyelmesen és koncentráltan játszik kamarazenét.

Nem igaz, hogy végül is csak az átlagosnál megbocsájtóbb természetem miatt éreztem jól magam a hangversenyen, mert végül is nem volt rossz. Igaz, a második félidőben közelebb húzódtam a pódiumhoz, hogy jobban halljam a csellistát, (megtehettem - szomorúan kevesen voltunk) kevesebb dolog terelhesse el a figyelmemet, és így elmélyedhessek az általam korábban ismeretlen Dohnányi szonatinában.
Rokonszenves darabnak találtam. Jó ízléssel megírt és kerek kompozíció, szép ötletek, minden pillanatában élvezhető szolíd kidolgozás - de semmi különleges.
De szinte ugyanez elmondható volna az egész estéről is.
A koncert-programból és az előadók névsorából körülbelül tudtuk mire számítsunk, és úgy döntöttünk érdemes lesz meghallgatnunk. Nem kellett csalódnunk.