\"Szívem jéggé dermed\" - Álarcosbál a Bakáts téren

2004. július 11.
Ferencvárosi Ünnepi Játékok
Bakáts tér

VERDI: Álarcosbál

Riccardo gróf - Wendler Attila
Renato - Gurbán János
Amélia - Bazsinka Zsuzsanna
Ulrica - Mészöly Katalin
Oszkár - Kertesi Ingrid
Silvano - Egri Sándor
Samuel - Kincses Károly
Tom - Valter Ferenc
Főbíró - Hábetler András
Amélia szolgája - Pataki Antal
Km.: a Liszt-Wagner Szimfonikus Zenekar, a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara, a Magyar Honvédség katonái és a Fővárosi Nagycirkusz művészei
Vez.: Kaposi Gergely

Améliának csak a szíve, a nézőnek viszont minden tagja... Igen zord körülmények között került sor a Bakáts téri Álarcosbál második - és egyben utolsó - előadására. A közönség mindezek ellenére igen nagy számban kitartott a végéig.

A meglehetősen középszerű előadás nem indokolta ezt a lelkesedést, talán a rendezés lehetett vonzerő, bár újszerű vagy érdekes ez sem volt, mindenesetre látványosnak, praktikusnak lehet nevezni, és vitathatatlanul funkcionált.

Koltay Gábor a valódiság jegyében állította színpadra a Verdi-operát. Ha katonákról van szó, akkor legyenek igazi honvédek, ha akrobaták, akkor valóban a cirkuszból érkezzenek a művészek, ha Améliának az akasztófa alatt kell füvet szedni, akkor legyen akasztófa a színpadon. Ezúttal a díszletekért is a rendező felelt. De a jelmezek (Kemenes Fanni munkái) is minden szempontból hagyományosak lettek. Meglepetés nem érhette a nézőt - a szereposztás ismeretében meg különösen nem.

Kiemelkedőnek nem lehet nevezni egy olyan előadást, ahol Oszkár kapja a legtöbb tapsot a végén. Nem mintha Kertesi Ingrid nem érdemelte volna meg, magasan övé a legszebb hang a szereplők között. Oszkár hálás szerep, kiváló játéklehetőséget teremtett az énekesnőnek.
Igazságtalan lennék azonban, ha nem tenném mellé Bazsinka Zsuzsannát is, aki a körülmények ellenére (sokkal többet énekelt és fázott, mint Kertesi) meggyőzően hozta Amélia nehéz szólamát. Alakításából a második és harmadik felvonás elejét lehet kiemelni.

Ezzel végére is értünk a méltatható énekesi produkcióknak. Sajnos, a két férfi főszereplő alatta maradt a mű támasztotta követelményeknek. Gurbán János járt közelebb az elfogadhatóhoz, középregiszterben egész kellemes volt, de magasságai nehézkesek, mélységei reszelősek voltak. Alakítása meglehetősen sótlanra sikerült, tőle ennél többet vártunk.
Wendler Attila nehezebb eset. Mert az is egy fokozat, amikor a néző azért szurkol, hogy kijöjjenek a tenorista magas hangjai, de az már a következő lépcső, amikor azért drukkolunk, hogy minél kevesebb magasság legyen még hátra a kottában, mert gyakorlatilag esélytelen, hogy hősünk sikerrel abszolválja azokat. Játékban Wendlerre mindig lehet számítani - most is alaposan kidolgozott Riccardo-figurát kaptunk tőle. De ez sem pótolja az énektechnikai hiányosságokat.
Mészöly Katalinnak komoly sikereket jósolnék a Fásy-mulató című műsorban, de mint Ulrica, egyáltalán nem nyűgözött le.

A kórusról ilyen szélben nehéz megállapítani, hogy ők énekeltek össze-vissza, vagy a szél fújta a hangot mindenfelé. Az első belépésük - szél ide, vagy oda - kaotikusra sikerült. A szöveg megértése gyakorlatilag esélytelen volt, de ez nem csak rajtuk múlott.
A zenekaré minden elismerésem: a zene nem veszített a lendületéből, a mostoha időjárási körülmények ellenére is beleadtak mindent, amit lehetett.
A magyar nyelvű előadás mellett szól a felirat hiánya és a közönség összetétele (akik nem feltétlenül ismerik behatóan a művet). A szöveg legalább hetven százalékban érthető is volt, és ez már elegendő a történet követéséhez. A magyar szöveg azonban olykor nehézkesen (vagy egyáltalán nem) illeszkedett a dallamhoz, helyenként mulatságossá téve az előadást. További érdekesség, hogy a férfi főszereplők neve egyaránt előfordult Richárd és Riccardo, illetve René és Renato alakban, feltehetően ennek is prozódiai oka volt.

A báli jelenet, melyben a tánckar is szerepet kapott, különösen látványosra, mozgalmasra volt rendezve. Tűzijáték, konfetti - minden, ami csak kell.
Mindent egybevetve: hagyományos, de nem érdektelen, és - a szereposztásbeli tévedéseket leszámítva - értékes produkció született.