Szabadtéri körülmények a Bazilika előtt

2006. július 14. - Szent István tér
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
km.: Fenyő László – gordonka
vezényel: Mladen Tarbuk

Glinka:Ruszlán és Ludmilla – nyitány
Dvořak: Gordonkaverseny
Csajkovszkij: VI. szimfónia

Egy öt részes hangversenysorozat második koncertjét élvezhettük pénteken este a Szent István téren, a Bazilika előtt felállított nézőtéren. A VIP ARTS által szervezett koncertek fél kilenckor kezdődnek, a jegyek és műsorfüzetek szerint. Péntek este a kezdés kilenc órára tolódott, mivel kicsit sokáig kísérleteztek a hangosítás beállításával. Az eredményen ez kevéssé hallatszott, bár mellettem ülő tanult kollégám szerint azért meghaladta a Sokol rádiók hangminőségét.

A koncert Glinka: Ruszlán és Ludmilla nyitányával kezdődött.
Hatásos, igazi bemelegítő darab ez, felrázza a zenészeket és a közönséget egyaránt.

Dvořak Csellóversenyét Fenyő László közreműködésével hallhattuk. Nagyon nehéz megítélni egy szabadtéri, ráadásul erősítőkkel megterhelt koncerten, mi igaz abból, amit az ember hall. Fenyő László előadásában egy kissé erőltetett, túlmagyarázott csellóverseny szólalt meg. Bár igazán szép hangon játszott, többször becsúsztak intonációs problémák, ritmikai bizonytalanságok. Be kell vallani azonban, hogy a körülmények cseppet sem voltak ideálisak. A szél például fokozatosan erősödött, aminek következtében a zenekar egy része a kották féken tartásával volt elfoglalva, melyből egyenesen következett a koncentráció erőteljes csökkenése.

A versenymű utolsó néhány percében újabb kérdések merültek fel, hirtelen ugyanis tűzijáték hangjai zavarták meg Dvořak dallamait, és a helyzettel kűzdő zenészeket.

Vajon ki ad engedélyt tűzijátékra és szabadtéri hangversenyre egy időben? Illetve kinek lenne a feladata odafigyelni az ilyen apróságnak tűnő dolgokra, amik teljességgel tönkre tudják tenni a szólista, a zenekar, a karmester munkáját, és nem utolsó sorban a közönség műélvezetét?

A másik gond a téren üzemelő éttermek, szórakozóhelyek kérdése. Ahogy telt az idő, valamint a sörös és boros poharak, úgy nőtt a jókedv a teraszokon, s természetesen a hangulattal együtt a hangerő is fokozódott.

Csajkovszkij VI.(\"Patetikus\") szimfóniája persze gyakorta túlharsog mindenféle tányércsörömpölést, duhajkodást és önfeledt hahotázást is, de meglehetősen reménytelen dolog pl. a negyedik tételt ilyen körülmények között előadni.
És ennek ellenére az est legjobb része a Csajkovszkij szimfónia volt.

Mladen Tarbuk, a Szarajevóban született zeneszerző-karmester - aki az egész műsort kotta nélkül dirigálta - a koncert második részében volt igazán elemében. Szemmel láthatóan szívügye volt ez a muzsika, hatalmas elszántsággal tartotta össze a zenekart. Határozott elképzelése volt a darabról, s ezt igyekezett meg is valósítani. A harmadik tétel vége például igazán magával ragadó volt. Az, hogy a zárótétel nem tudott igazán hatni, nem az előadók felelőssége. Ilyen körülmények között ez gyakorlatilag lehetetlen.

És itt egy újabb felvetődő kérdés: szabad-e ilyen műsor-összeállítással, erre a helyre szabadtéri koncertet szervezni?

Nem feladatom erre válaszolni, de az bizonyos, hogy ilyen rendezvények megszervezése rendkívül sokrétű, szerteágazó feladat. Nem \"csupán\" hangversenyeket kell összehozni, de rengeteg egyéb körülményt is számításba kell(ene) venni, s úgy érzem jelen esetben a szervezők egy-egy apróságot figyelmen kívül hagytak.

Mindent egybevetve, elismerés illeti a fellépő művészeket, akik a tőlük telhető legnagyobb mértékben helytálltak pénteken este, dacolva széllel, tűzijátékkal, hangoskodó vacsoravendégekkel, s mindenféle egyéb \"szabadtéri körülménnyel\".