Schubert és Puccini a szaunában - A Matáv Szimfonikusok a Zeneakadémián

2004. június 10.
Zeneakadémia
Matáv Szimfonikus Zenekar
Sümegi Eszter, Fekete Attila, Csonka Zsuzsanna, Busa Tamás - ének
Vez.: Ligeti András

SCHUBERT: VIII., C-dúr szimfónia, D 944
PUCCINI: Capriccio sinfonico
Bohémélet - III. felvonás

Tegye fel a kezét, aki a Schubert Nyolcadik miatt jött! Ugyan nem hangzott el ilyen felszólítás, de talán a szervezők is felismerték, hogy szükséges a műsorváltozás, már ami a sorrendet illeti, különben üres nézőtérnek játszották volna a Schubert-művet. A szauna-hatást fokozta, hogy igen sokan voltak kíváncsiak Puccinire. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a lelkes zenebarát eltántoríthatatlan. A közönség egyébként meglepően jól viselte a megpróbáltatásokat, csakúgy, mint a zenekar.

A Matáv Szimfonikusok évadzáró bérletes hangversenye tehát Schubert C-dúr szimfóniájával kezdődött. Dicséretes, hogy a zenekar nem a \"gyorsan legyünk túl rajta\"-hozzáállással közelített a darabhoz - szépen szólt Ligeti András keze alatt, aki végig kotta nélkül és meglehetősen energikusan vezényelt.
Ismét a fafúvósokat lehet kiemelni - különösen a páros tételek klarinétszólóját - és a vonósok pizzicatóit is dicséret illeti.

A szünet után csendült fel a Capriccio sinfonico, és akinek addig esetleg fejtörést okozott volna, hogy miért éppen a Bohémélet harmadik felvonásával párosították Puccini eme korai darabját, az nyomban választ kapott kérdéseire, amint meghallotta a jól ismert dallamokat ebben a kevésbé ismert műben. Nem csak a közönség számára volt érdekes ez a felismerési játék, gyanítom, hogy a zenészeknek is élmény lehetett eljátszani kétszer egymás után ugyanazt - és mégsem ugyanazt.

Mondhatnánk, hogy a harmadik felvonás azért olyan jó választás, mert szép kerek, önállóan is előadható. Ez igaz, de ugyanez vonatkozik a többi felvonásra is: lekerekített egészek, bármelyik könnyedén bemutatható koncertszerűen, legfeljebb a másodikból nem lehet kispórolni a kórust, ahogy ebben az esetben történt.

Koncertszerű előadásokra gyakran válogatnak össze \"luxusszereposztást\", talán azért is, mert itt - színpad, díszlet, jelmez hiányában - tényleg énekelni kell, méghozzá jól kell énekelni. Mai szólistáink bizonyos szempontból könnyebb helyzetben voltak, hiszen jelenleg is éneklik ezeket a szerepeket a MÁO-ban (Busa Tamás kivételével, de neki sem volt újdonság Marcello szerepe, szintén kotta nélkül énekelte).

Sümegi Eszter és Fekete Attila nem először éneklik együtt a Bohéméletet. Amellett, hogy mindketten törekedtek a kifejező éneklésre, gondjuk volt arra is, hogy egymásra figyeljenek. Szépen megteremtették maguk körül a színpadi környezetet, mintha nem is a Zeneakadémián lettünk volna. Most le kellene írnom, hogy Sümegi Eszter finom, érzékeny Mimit énekelt, a tőle megszokott színvonalon - de ennek a világon semmi újdonságértéke nem lenne. Megszoktuk. Szeretjük.

Fekete Attila kirobbanó formában van mostanában, reméljük, ez így is marad. Rodolfója valódi élményt jelentett.
Busa Tamásnál a megfelelő hangerőt hiányoltam olykor, de alakításában egyenrangú partnere volt a többieknek.
A harmadik felvonás nem Musettáé. Így sok énekelnivaló nem jutott Csonka Zsuzsannának, és az sem önállóan, csak az együttesekben. De hallottuk már őt ebben a szerepben, tudjuk, hogy el tudja énekelni. Ma este abból adott ízelítőt, hogy milyen remekül tud kacagni. (Ez Musetta esetében nem mellékes!)

A sajátos körülmények folytán ma este Mimi életben maradt, a közönség pedig szép élménnyel távozott. Soha rosszabb évadzárást!