Rossini: Stabat Mater

A Ferencvárosi Ünnepi Játékok nyitóhangversenye
ROSSINI: Stabat Mater
2001. június 15.
Bakáts téri templom

Cserba Krisztina, Mészöly Katalin, Daróczy Tamás, Gregor József - ének
MR Énekkar (Karigazgató: Strausz Kálmán)
BM Duna Szimfonikus zenekar
Vez.: Kaposi Gergely

Megtelt a templom. Ingyenes hangverseny egy kulturális rendezvénysorozat nyitányaként, nyár este, jó idő, jó darab. Jöttek az emberek, hogy meghallgassanak egy jó előadást.

Nagyrészt megvalósult az óhaj, és ez leginkább kórusnak volt köszönhető. Finomság, érzékenység az a cappella részeknél, ugyanakkor zenekar mellett is hallható halk éneklés, és, ha kell, \"lépéstartás\" a harsogó rezekkel. Kiváló.

A zenekar játéka sem okozott különösebb csalódást, elmarasztaló kritikának itt sincs helye, legfeljebb annyit állapíthatunk meg, hogy a kürt veszélyes hangszer.

Hogy mégsem a jó teljesítményekről marad emlékezetes az este, az a szoprán szólistának köszönhető. Nem nagyon keresnék én most jelzőket (bár a \"borzasztó\" és a \"minősíthetetlen\" környékén találnék párat), nem is idézném fel, miket mondtak a közreműködők egymás közt a hangverseny után. A körülményekről annyit tudok, amennyit a helyszíni bevezetőből meg lehetett tudni: Cserba Krisztina beugróként énekelte a szólamát. Nem tudom, milyen máskor. Itt és ekkor ... hagyjuk!

Este a televízióban a Magyar-Román pólómeccs kapcsán többen is megjegyezték, hogy hazai pályán, lelkes közönség előtt mindig az első, a nyitó meccs a legnehezebb.

Hát igen: sajátos sportág a vízilabda.