Rosina, Figaro és a többiek (Bécsi Figaro a MűPában)

2006. szeptember 16.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
MOZART: Figaro házassága
Ricarda Merbeth, Adrian Eröd, Alexandra Reinprecht, Wolfgang Bankl, Sophie Marilley
A Bécsi Operaház Énekkarának Koncerttársasága és Zenekara
Vez.: Ulf Schirmer

Nagy húzás a Művészetek Palotája részéről, hogy a Nemzeti Hangversenyterembe csábítja a világ operaéletének elitjét egy-egy előadásra, már csak azért is, mert a leküzdhetetlen operaéhségtől szenvedő nézőknek így nem kell a mostanság meglehetősen zűrzavaros Operaház meg nem tartandó bemutatóira várniuk. A legutóbbi koncertszerű operaelőadás, a Figaro házassága mindazonáltal hagyott némi kívánnivalót maga után.

Világsztárok lettek beígérve, ehelyett két igazán jó hangú énekes és néhány közepes kaliberű művész érkezett. Előbbiek, valamint a helyenként gyors tempókat vevő, de professzionálisan dirigáló (és csembalózó!) karmester, Ulf Schirmer és a pompásan muzsikáló operai zenekar vitték a hátukon az előadást, gondoskodtak arról, hogy mindig legyen mire figyelni.

Ricarda Merbeth Grófnéja és Wolfgang Bankl Figarója a legmagasabb szintű operajátszásból adott ízelítőt, és hogy mindezt egy koncertszerű előadáson tették, ékes bizonyítéka annak, hogy a műfajhoz nem mindig kellenek drága díszletek és pazar jelmezek, extravagáns (vagy épp ötlettelen) rendezők. Nem csak jelentős hangú művészek, hanem nagyszerű színészek is mindketten. Merbeth remekül bánik drámai szopránhangjával, az együttesekben is kitűnt, de igazából a két áriáját oldotta meg a legmagasabb szinten.

Bankl Figarója - hangozzék bármennyire közhelyszerűen - az előadás motorja volt. Kissé differenciálatlan, hatalmas hang és páratlan muzikalitás jellemzi az énekest, mindemellett magától értetődő természetességgel jött, ment, intézkedett, konspirált. Egy, a koncertszerűségből adódóan kissé statikus produkciót nagyon is feldobnak a hozzá hasonló művészek, kár hogy nemigen akadt több belőlük.

A többiek ugyanis nem igazán dicsérhetők: Adrian Eröd Grófja sajnos igen vérszegényre sikeredett, Alexandra Reinprecht (Susanna) hangját néha alig lehetett hallani. A beugró Sophie Marilley (Cherubino) viszont megfelelően alakította a fiatal fiúcskát, a voce azonban lehetne egy kicsit erősebb is.

A magam részéről úgy vagyok vele, hogy egy igazán emlékezetes koncert után alig várom, hogy újra meghallgassam a mű néhány részét, akár még aznap este is, a nyilvánvaló fáradtság ellenére. A Figaro CD - dacára a több mint tisztességes előadásnak - azóta sem került be a lejátszómba…