Bejelentkezés Regisztráció

Budapesten

Rapszódia és Akiko - A Pannon Filharmonikusok hangversenye a Müpában

2017-03-14 20:23:57 - baci -

Akiko Suwanai 2017.március 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Enescu: I. román rapszódia
Walton: Hegedűverseny
Sibelius: II. (D-dúr) szimfónia, op. 43

Akiko Suwanai – hegedű
Vezényel: Olari Elts

Kisebb döccenővel indult az este, hogy aztán annál szebb folytatása legyen. Egy rendkívül kedves hölgy fogadott a Müpa „hajójában”, de bárhogy kereste a nekem félretett jegyet, nem találta meg. Már vettem volna elő a telefont, hogy felhívjam a szerkesztőt, hogy hívjon fel valakit, hogy az szóljon ide telefonon…. amikor a hölgy nemes egyszerűséggel a kezembe nyomott egy másik jegyet és jó szórakozást kívánt. Nem is hittem volna, hogy kis hazánkban létezik a problémamegoldásnak ez a szintje!

Elégedetten foglaltam el helyemet a második emeleti oldalerkélyen – hab a tortán, hogy legjobban itt szeretek ülni. Lepillantva pedig elámultam: gyakorlatilag telt ház volt.

Nem azt mondom, hogy tökéletes este volt. De minden zeneszerető embernek ajánlom a Pannon Filharmonikusok hangversenyeit!

Nagyon szépen összeforrt, szinte egy emberként muzsikáló együttessé kovácsolódtak az utóbbi években. Már nemcsak hallgatják, de érzik is egymást a zenészek.

Az Enescu mű egészen elvarázsolt engem. Egyértelmű, hogy a román népzenei elemek közelebb állnak hozzánk magyarokhoz, mint Sibelius dallamai, akkordfűzései. De valószínűleg a kiugró élményben szerepet játszott az is, hogy a román rapszódia hangorkánja, sodró lendülete jótékonyan takarja a kisebb hibákat. Külön köszönet a klarinétszólóért és a fuvola szólam átütő játékmódjáért. Nagyon jól hozták a Hora Staccato elemeit és hangulatát idéző hegedű tuttikat is a játékosok. Nem ijedtek meg a feladattól, bátran, virtuózan játszott mindenki. Ha akadt egy-egy botlás, azt bőven felülírta a többiek határozottsága.

A Sibelius már nem ennyire hálás feladat. Itt nincs annyi hang, ami mögé el lehet bújni. Van viszont sok kibújó szóló, viszonylag álló zenekari szövetből megcsillanó egyéni játéklehetőség.

Ezzel nem tudtak mindig élni a zenészek.

Ilyenkor nem szabad óvatosnak, alkalmazkodónak lenni. Nagy mellénnyel ki kell állni, hogy hatásos, plasztikus legyen az előadás. A fuvola szólam itt is kiugróan jó volt. Néha a kürt, a trombita is egészen szépen elődomborodott a zenekar mögül. De összességében el tudnék képzelni több egészséges önbizalmat a szólót játszó hangszeresektől. Egy kis jó értelemben vett magamutogatással sokkal izgalmasabbá, élőbbé lehet tenni egy előadást.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy kaphattak volna ehhez kicsit több segítséget a karmestertől. Még soha nem láttam finn dirigenst, aki ennyire vertikálisan vezényelt volna. Olari Elts szinte kizárólag le-fel mozgatta a karjait, mereven tartott válla és könyöke pedig még jobban kihangsúlyozta az egymás után sorjázó leütéseket E miatt sokszor kárba veszett az a rengeteg energia és odaadás, amit az előadásba fektetett. Ahányszor megmoccant a keze vízszintes irányba, annyiszor kapott a zene is egységes, új lendületet. Kár, hogy csak nagy ritkán tett ilyen irányú mozdulatokat. Így az egész este profi hatása annak a néhány tagnak köszönhető, akik mernek plasztikusan, elemi erővel előadni a zenekari szövet erre alkalmas pontjain.

Akiko Suwanai viszont egymaga is elég volt hozzá, hogy a zenekar visszahúzódóbb tagjait megmozdítsa. Virtuóz hegedűs, fantasztikus muzsikus és végül, de nem utolsó sorban csodálatos ember a japán hegedűművész. Walton hegedűversenye a múlt század közepén íródott. Nem extravagáns kortárs darab, de nem is posztromantikus költemény. Rengeteg hagyományos elem némi újszerű hangzással és szerkesztésmóddal fűszerezve. Lehetőséget ad az érzelmességre és a logikus játékmódra egyaránt. Akiko mindkettőben lebilincselőt alkotott.

Jascha Heifetz hangszere megtalálta a méltó utódot.

A valamikori géniusz elsősorban félelmetes virtuozitásáról és tiszta intonációjáról volt híres, de rendkívül fényes, nemes hegedűhangja is utánozhatatlanná tette őt. Akiko megőrizte a nemességet, de megtöltötte azt az örök nőiség bársonyos melegével.

Egyszerű természetességgel, mégis hatásosan mondta el hangszerén, amit akart.

A zenekar még csak helyenként képes erre. De érzékeny, intelligens, tudatos játékuk jó alapot szolgáltat egy minden ízében merész előadás megszületéséhez is.

Akiko Suwanai & Olari Elts
©fotó: Pannon Filharmonikusok - Bublik Róbert






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.